2013. március 28., 08:192013. március 28., 08:19
Igaz ugyan, hogy az egészségügyi szakemberek szerint az egy pohárból való ivás növeli a fertőző betegségek terjedésének lehetőségét, ennek ellenére úgy vélem, az egyházaknak – melyek épp azt hirdetik, hogy teljesen a transzcendens világ felé kell fordulnunk annak érdekében, hogy a földi siralomvölgy káprázatából megszabadulhassunk, és a lét egységében valóban egymásra találjunk – nem kellene ezzel törődniük.
Értelmezésem szerint a vallások célja az, hogy meggyőzzenek bennünket: akkor lehet mienk a valódi öröm, ha ellenállunk a gonosz megosztási kísérleteinek, és a szeretet ereje által engedjük visszavezetni magunkat a teljességbe. Ezt szépen példázza a görög katolikus egyház szertartása, ahol a gyülekezet tagjai számára a pap ugyanabból a kanálból adja a borba áztatott kenyeret anélkül, hogy közben megmosnák azt. Lényegében ezzel azt üzenik: aki undorodik a másik embertől, legyen az bármilyen beteg is, vagy akiben a fertőzésveszélyben való hit erősebb, mint az Istenhez és a gyülekezethez való kötődés, az nem méltó arra, hogy részese legyen a rituálénak.
A magam részéről legalábbis, reformátusként, így értettem meg ezt a régi vallási szertartást, miután az első csodálkozáson túltettem magam a korábban nem látott eljárás kapcsán. Nemes gesztusnak tartom, hogy az egészségügyi problémákkal küzdő hívek – nem akarván kellemetlen helyzetbe hozni azokat, akik idegenkednek a velük egy pohárból való ivástól – kérték az egyszer használatos poharak bevezetését, és a presbitériumot sem kívánom bírálni azért, mert engedett óhajuknak.
Azonban szerintem igazán keresztényi gesztusnak az számítana, ha a gyülekezetek ilyen esetben fellépnének a megkülönböztetés ellen, és nem várnák el sem azt, hogy a betegek külön nejlonpoharakból vegyék magukhoz a szakramentumot, és ők sem törnék meg az ünnepet azzal, hogy a maguk számára igénylik a különbort.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.