Makkay József

2019. január 07., 09:54

Politikai váltógazdaság román módra

Az utóbbi hetekben több román ember is megkérdezte tőlem, hogy erdélyi magyarként miért szeretjük a PSD-t, az RMDSZ pedig miért „ezeket a bűnözőket” támogatja? Ezekből a véleményekből vált számomra egyértelművé, hogy sok erdélyi román azt hiszi, ha az RMDSZ akarná, akkor a szociáldemokrata kormányt simán le lehetne váltani.

A románságot foglalkoztató kérdést néhányan azért szegezték nekem, mert úgy gondolták, magyar újságíróként tudom, hogy „pártunk” miért nem akarja eltakarítani az útból a PSD-t, hozzájárulva a liberális ellenzék által – élén Klaus Johannis államfővel – ígért, tejjel-mézzel folyó Kánaán kezdetéhez.

Először meghökkentem, de amikor ismeretségi körömből már az ötödik román ember is ezekkel az aggályokkal hozakodott elő, elkezdtem töprengeni, hogy netán az ünnepek táján lemaradtam valami fontos belpolitikai eseményről, és e mioritikus ország szépreményű jövője az én lelkemen is szárad. Hamar kiderült azonban, hogy egyes tévéadók által a nagy ellenzéki reményként eladott bizalmatlansági indítvány sikertelenségét próbálják szokás szerint a magyarság nyakába varrni.

Időbe tellett, amíg román ismerőseimnek elmagyaráztam, hogy egyrészt nem minden erdélyi magyar RMDSZ-pártfogó, másrészt nem az erdélyi magyar politikán múlik, hogy mi történik Romániában. A matematika nagy úr: bárhogy is csűrik-csavarják, a mai kormányzó pártoknak többségük van a törvényhozásban, a szociáldemokrata kormány pedig köszöni szépen, jól van. A nép tudná leváltani, ha akarná.

Másrészt nekem nagyjából mindegy, hogy melyik jelenlegi román párt van hatalmon. Erdélyi magyarként bennünket egyik sem kedvel, elvárásainkat egyik sem teljesíti, sőt azoknak a románoknak az igényeit sem, akik Erdély számára pénzügyi autonómiát kérnek. Innentől fogva egyiknek sem drukkolok, mert egyikben sem bízom.

Még frissen él emlékezetemben Kolozsvár polgármesterének, Emil Bocnak a beszéde a négy erdélyi liberális polgármester által a Nyugati Szövetség néven összehozott együttműködés temesvári bemutatkozásáról, ahol nyugat-európai önkormányzati vezetőkhöz hasonló hévvel szállt síkra a nagyvárosok pénzügyi autonómiája mellett. Újabban az az Emil Boc követel pénzügyi önrendelkezést, akinek jó pár évvel korábbi kormányzása idején tapodtat sem haladt előre a decentralizáció, és aki szintén semmit nem tett a magyarok által három évtizeden át kitartóan követelt helyi autonómia megvalósulásáért. Akkori főnöke, Traian Băsescu államfő úgy fogalmazott, annyi autonómiája lesz Udvarhelynek, mint Caracalnak. De még annyi sem lett.
Nos ha már ezt az ellenzéki társaságot is kipróbálta kormányon az ország, nagy kérdés számomra, hogy ugyanazok az emberek milyen újdonsággal tudnának előhozakodni? Kiegészülve persze az egykori magyarországi Szabad Demokraták Szövetségének (SZDSZ) „romániai inkarnációjával”, a Mentsétek meg Romániát Szövetséggel, amelynek egyház- és családellenes szólamain kívül nem találkoztam semmiféle épületes elképzeléssel az ország jövőjéről.

Számomra tehát rejtély, miért gondolják úgy a románok, hogy nekünk, erdélyi magyaroknak kell a tűzből kikaparnunk gesztenyéjüket? Miért a mi felelősségünk az, ha az ország rossz irányba megy? Miért vagyunk hibásak azért, ha politikai ideológiáktól függetlenül az elmúlt harminc esztendő román kormányai tönkreverték az országot, a román politikai elit pedig a közvagyon nagyobb részét ellopva gazdagodott meg. Csodálkozom a román választókon, hogy nem veszik észre: a két politikai tábor – amelyek közül választani akarnak –, nagyjából egy tőről fakad, a pártokban csupán névcsere történt. Amíg az erdélyi románság nem eszmél rá, hogy gazdasági fejlődés és jólét csak regionális pártok révén képzelhető el, amelyek politikusai Erdély valódi problémáit és kihívásait vállalják fel, addig különösebb jelentősége nem lesz, kit „szavaznak be” a bukaresti parlamentbe.

A népi bölcsesség tökéletesen ráillik a mai román politikára: ha elrepül egy légy, jön helyette másik, de az rendszerint sokkal jobban csíp.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...