Politikai játék nyugdíjemeléssel

Minden jel arra utal ugyanakkor, hogy a közelmúlt választásaival ellentétben idén nem a korrupció, a gazdasági-politikai reformok vagy az uniós források hatékonyabb lehívásának szükségessége lesz a fő kampánytéma, hanem a járvány közepette foganatosított vagy éppenséggel elmulasztott intézkedések kapcsán zajló vita mentén a nyugdíj- és a gyermeknevelési támogatás emelésének kérdése. Na és persze az elmaradhatatlan, kihagyhatatlan magyarkérdés, ez azonban véleményünk szerint nem kap akkora intenzitást, mint az előző két téma, annak minden gazdasági-szociális vetületével együtt.

A vita a következő sablon szerint zajlik: az ellenzéki baloldal a nyugdíjak és a gyed emeléséről szóló törvények végrehajtását követeli a hatalomtól, a kisebbségben kormányzó liberálisok azonban – az államkassza állapotát illusztrálva képletesen kiforgatva a zsebeiket – azt hajtogatják, hogy erre nincs pénz a költségvetésben.

A teljes kép megértéséhez azonban ismerni kell az előzményeket. A román szociáldemokraták (PSD) egy évvel ezelőtt alaposan kidolgozott stratégiával álltak bele a szavazótáboruk jelentős hányadának életére kiható nyugdíjtörvény módosításába, majd vitték át a parlamenten a jelentős emelést előíró jogszabályt. Tudták, hogy az öregségi járandóság idén szeptemberben esedékes, negyvenszázalékos emelése (a tavaly szeptemberi 15 százalékos után) kiváló muníció lesz az idén novemberre beütemezett parlamenti megmérettetés kampányában. És még valamivel tisztában voltak: az intézkedéshez elengedhetetlen források előteremtéséért nem az ő fejük kell hogy főjön, hiszen már lógott a levegőben a Dăncilă-kormány megbuktatása.

Persze az már annak idején világosan látszott, hogy egy ilyen horderejű nyugdíjemelés jelentős terhet ró a büdzsére, hiszen idén 10, jövőre 52, 2022-ben pedig mintegy 84 milliárd lejes többletkiadást feltételez. Ami durván több mint 30 milliárd euróra rúg, márpedig nemzetközi pénzintézetek és az Európai Bizottság jóval korábban arra figyelmeztetett, hogy az ország költségvetése ezt nem bírja el. És akkor Románia gazdasági kilátásai még nem is voltak olyan aggasztóak, mint most, a koronavírus-járvány okozta válság idején.

Itt azért meg kell állnunk egy szóra. Természetesen senki nem állíthatja, hogy indokolatlan lenne az átlagosan mindössze 1300 lejre rúgó romániai nyugdíjak emelése, akár az államelnök által tavaly kihirdetett jogszabályban rögzített hetven százalékkal. A romániai nyugdíjasok részéről pedig teljesen jogos az elvárás, hogy a mindenkori kormány tegyen eleget a törvényhozásban elfogadott jogszabályban rögzített rendelkezésnek. Azt is be kell látniuk azonban, hogy a nyugdíj indexálása nagy áldozatok árán, például a költségvetési hiány növelése, adóemelések, esetleg hitelfelvétel esetén valósítható meg.

Végül, de nem utolsósorban nem szabad szem elől téveszteni azt sem, hogy a kérdés politikai játszmák szintjére süllyedt Bukarestben. A kisebbségben kormányzó liberálisok és a parlamentben többséget alkotó, többnyire baloldali ellenzék szabotálja egymás munkáját, minden lehetséges eszközzel felülírja a másik hatalmi ág döntését. A forráshiány hajtogatásán túlmenően a liberálisok presztízskérdést csinálnak abból, hogy még véletlenül se ültessék gyakorlatba a PSD nyugdíjtörvényét, kikaparva ezzel a szociáldemokraták gesztenyéjét.

Az is az egész politikai osztály felelőssége – elvégre a jelenlegi parlamenti pártok, de legalábbis azok vezetői közül kevés kivételtől eltekintve valamennyien ültek már a kormányrúdnál –, hogy harminc év alatt sem sikerült végrehajtani egy fenntartható ellátórendszert megalapozó reformot, hogy riasztóan dagad a nyugdíjalap deficitje, és belátható közelségbe került az egész rendszer összeomlása. És ennél is nagyobb bűn, hogy eközben ugyanennek a politikai osztálynak gondja volt arra, hogy speciális nyugdíjat biztosítson magának és a hozzá hasonlóan előjogokkal felruházott többi kivételezett kategóriának. Annak a politikai árát is közösen kell majd megfizetniük, hogy csak színlelik a különleges illetmények megnyirbálásának szándékát.