2013. április 09., 21:092013. április 09., 21:09
Ha pedig nincs mellettünk barát, mit szólnának hozzá, ha azt a kávét egy rászorulónak adhatnák? Gondolom, az adakozás, egymás segítésének ötlete sokak fejében megfordul, de legtöbben nem tudjuk, hogyan is lássunk hozzá. Nem is arról van szó, hogy az utcán meg kellene keresni a legszerencsétlenebbül kinézőt, és berángatni a kávézóba, csak mert nekünk ma ilyen kedvünk van.
Egyszerűen kifizetni azt a kávét, a blokkot pedig ott hagyni a pultnál. És persze nemcsak kávéról van szó, hiszen valljuk be, annak, aki az utcán tengődik, másra sokkal nagyobb szüksége lehet, de miért ne járhatnánk ugyanígy el relatív olcsó, de másoknak megfizethetetlen termékekkel, legyen az egy pizzaszelet vagy egy almás rétes a sarki pékségben. Magyarországon már elindult egy hasonló kezdeményezés, és a magam részéről nálunk is szívesen látnám. A kávézónak, pizzázónak vagy sütödének semmibe nem kerül, de lehet, hogy valakinek segítünk vele. Persze már hallom, ahogy az olvasók amiatt méltatlankodnak, hogy a dologgal könnyű visszaélni. Ez bizony így van, mindennel vissza lehet élni, amit jó szándékkal tesz az ember. De biztos vagyok benne, hogy – főleg kisvárosokban, falvakban – mindannyian ismerünk olyan kisboltokat, kávézókat, amelyeknek a személyzetében megbízunk, és elhisszük, hogy legjobb belátásának megfelelően adja majd tovább az általunk kifizetett apróságokat. Másfelől kérni sem olyan könnyű. Meggyőződésem, hogy az, akinek nincs valóban szüksége rá, nem megy be abba a kávézóba, amelynek az ablakán meglátja a jelet, és nem kérdezi meg, nincs-e véletlenül egy forró tea kifizetve. Ha pedig valóban visszaélni akar a dologgal, a személyzet belátásában kell bíznunk, hogy észreveszi a turpisságot. Egyébként az általam ismert kisboltokban, bódékban dolgozók általában pontosan tudják, kik a környéken a rászorulók: melyik néni szokott ötven baniért párizsit venni, melyik bácsi keresi a tegnapi, leárazott zsömlét, melyik gyerek bámulja nap mint nap sóvárogva a csokis kiflit. Ehhez persze az kell, hogy a kávézó vagy sütöde felvállalja, hogy részt vesz ebben a mozgalomban, de én bízom benne, hogy nálunk is gyökeret verhet egy ilyen kezdeményezés.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok