2010. szeptember 02., 10:172010. szeptember 02., 10:17
Hoppá. Miért is nem beszél egy végzős középiskolás románul? Tán csak nem azért, mert álnokul megtagadja, hogy a többség és a kenyéradó állam nyelvét elsajátítsa, tudatosan rombolva ezzel a nemzetállamot? Nos, nem hinném. Érdemes azonban beülni egy középiskolai románirodalom-órára, megnézni, milyen szövegeket is kell olvasniuk a diákoknak, milyen szempontokból elemzik őket, mit kérnek tőlük a különböző vizsgákon. Természetesen ugyanazt, mint román társaiktól. Ergo a tanterv elvárja, hogy ebben a korban már ugyanazon a szinten beszéljék a nyelvet, mint azok, akik első szavaikat is románul mondták ki. Ez viszont nincs így, és erről a legkevésbé a gyerekek tehetnek. Leginkább pedig azok a döntéshozók, akiket heveny hidegrázás fog el, ha meghallják, hogy idegen nyelvként kellene oktatni a románt az iskolákban, mert kérem szépen ez felháborító, Romániában nem idegen nyelv a román. Aztán persze azon is ők háborognak, hogy az iskolapadból kikerülve a – hál’istennek – magyar tannyelven végzett iskola után hebegnek-habognak románul.
Érdekes viszont, hogy az érettségin 2-3 oldalas esszéket és műelemzéseket voltak képesek írni, de akkor már bajban vannak, ha a boltban huszonöt deka párizsit szeretnének kérni. Az angol nyelvű rajzfilmcsatornák adásait viszont javarészt értik – ezt a nyelvet ugyanis már úgy tanulták az iskolában, ahogy kell: az alapoktól elkezdve, lassan haladva, beszélgetve, gyakorolva, játszva, úgy tehát, ahogyan egy nyelvet meg is lehet tanulni. Ahhoz azonban, hogy a románnal is hasonló legyen a helyzet, nem elég a tanárok jóindulata. Akármennyire ügyesen oktatnak ugyanis, a végeredmény ugyanaz: a diákokat érettségire kell felkészíteni, ehhez pedig tetszik, nem tetszik, verselemzést és irodalmi fogalmak meghatározását kell megtanulni, rosszabb esetben bemagolni. Én nem bánom, hogy mai napig emlékszem a Luceafărul egy-egy részletére, de sokért nem adnám, ha nem a munkám során kellett volna elsajátítanom a beszélt nyelvet, és nem lettem volna gyakran zavarban, ha a boltban kért termék egyetlen, számomra ismert neve „una din asta”.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok