VEZÉRCIKK – Miközben egyre kevesebben vonják kétségbe Kolozsvár élhetőségi fokának növekedését, egyre több helyről visszhangzik Emil Boc szilveszteri jókívánságainak – amellyel a kolozsvári polgármester gyakorlatilag magyartalanította a kincses várost – elítélése.
2015. január 07., 19:582015. január 07., 19:58
Pedig a volt kormányfőnek sikerült már korábban kicsikarnia magából magyar szavakat, tanú erre a Kolozsvári Magyar Napok alkalmából összesereglett néhány tízezer ember. Hajlamosak is lettünk utóbbit a normalitás állapotának kikiáltani, ha a hazai közélet nem produkálná az utóbbi időben többször is a nyuszika haláltáncát: egyet előre, kettőt hátra.
A szilveszteri hátralépés esetét súlyosbítja azonban a tény, hogy Boc szavai után éppen az az esztendő kezdődött el, amelyben Kolozsvár a kontinens ifjúsági kulturális fővárosaként szeretne pluszhírnévre szert tenni. Többek között ama multikulturalitás és többnyelvűség jegyében, amelyet a cím elnyeréséért kiírt pályázat elő is ír. És amit a pályázatírók nem is hagytak figyelmen kívül, bizonyíték rá éppen a pályázat sikeressége.
E többnyelvűség életbe léptetése azonban egyelőre várat magára még akkor is, ha a városvezetés nemrég megállapodást írt alá a francia kulturális intézettel, amelynek értelmében a felek a francia nyelvet is az ifjúsági főváros hivatalos nyelvévé nyilvánítják. Az európai kultúra egyik fellegvárának számító francia kultúrának, Racine nyelvének kétségtelenül ott a helye a hivatalosak között annál is inkább, mivel több mint ezer francia diák tanul Kolozsváron.
Elismerés annak, aki felismerte, és hivatalos keretet is adott ennek a tisztelgő gesztusnak. Akkor hangzott el az is, hogy az önkormányzat kész más nyelveket is az ifjúsági rendezvénysorozat hivatalos nyelvei közé emelni, ha azt az említett közösségek – példaként az olasz vagy a spanyol hangzott el – igénylik.
Kemencemeleg a hír, miszerint a városvezetés a kolozsvári magyar főkonzulátussal is hasonló tartalmú megállapodást készül aláírni. A hír hallatán egyelőre hasad bennem a tudat: megtisztelve vagy – az őshonos magyar közösség tagjaként – megalázva érezzem-e magam?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!