2010. június 09., 10:552010. június 09., 10:55
A Félszigeten a szociológusok második nap már messziről elkerültek, mert hajlamos voltam többször is leülni egy-egy kérdezőbiztossal ugyanazt a kérdőívet kitölteni. De hát olyan ritka manapság, amikor az embereket érdekli mások élete, én nem tudok társalkodónőt alkalmazni, így legalább azokat keresem meg, akiket azért fizetnek, hogy bőbeszédűeket kérdezgessenek. Nos ez az internetes felmérés újabb pesszimista képet festett a magyarok szokásairól.
Természetesen rengetegen dohányzunk, kólán és kávén élünk, eszünkbe sem jut gyümölcsöt vagy zöldséget enni. Az érdekesebb része az, hogy bár nagyon stresszesen élünk, legtöbbünk nem érez nyomást emiatt. Az én személyes felmérésem szerint ez egy újabb elméletem bizonyítéka: az emberi szervezet olyannyira képes alkalmazkodni, hogy eljuthat arra a szintre, amikor egy stresszmentes nap végén úgy érzi, hiányzik valami az életéből.
A felmérésből az is kiderül, hogy a férfiak stressz-szintje jóval alacsonyabb, mint a nőké. Hát persze, újabb elméletem bizonyítéka: a férfiaknak volt annyi eszük, hogy megmaradjanak abban a közegben, ami az ő dolguk, a nők nagy részének 48 óra se lenne elég, hogy elvégezzék a napi teendőket. De nem kell félni, a felmérés szerint úgysem élünk elég szexuális életet, ha igen, akkor meg nem védekezünk a nemi betegségek ellen, így nem kell attól tartani, hogy gyereknevelési problémák is bekerüljenek a napi rutinba.
A közeli barátokra kitérve azt tudjuk meg, hogy legtöbbünknek ötnél kevesebb közeli barátunk van, pedig én konkrétan emlékszem, hogy ide a 480-as számot írtam be. S nem is túloztam, ez még csak az egyik közösségi portálon lévő barátaim száma. Biztos azt hitték, bojkottálom a felmérést, vagy szupersztár vagyok, esetleg lottónyertes. Persze lehet vitatkozni, hogy ki a barát és ki az ismerős, ezzel kapcsolatban csak az a véleményem, ami az újdonsült Szalacsi-utódnak a választásokról: „egyik párt a másik”. Ezúttal tehát 83 ezer ember segített hozzá egy újabb következtetéshez, amit tudunk magunktól is, de olyan jó, ha néha beindítják a vészjelzőt, legalább ma este is lesz egy lelkiismeret-furdalás, amit eltemethetünk.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok