2010. július 19., 09:412010. július 19., 09:41
Hát kérem, ez várható, hiszen a sok eső azt a kevés termést is elvitte, amelyet még azok az öngyilkos kistermelők ültettek tavasszal, akik hittek nagyapjuk örökségében. Sokkal olcsóbb, és kevesebb munkába kerül megvenni az importárut, mint dolgozni érte. Kevés a kockázat, azonnali a haszon. Ebben maximum annyi a veszteség, ha kipukkad a kamion kereke valahol a Balkánon felfelé jövet. Üsse kő, ennyi belefér. A banántermesztő sem tesz többet, hiszen csak fotókról ismeri a banánfát. Az ő banánfáján maximum tök teremhet, ám annak ápolásához is komoly szakértelem szükséges.
Hetente egyszer legalább meg kell öntözni a tövét. Nem lepődnék meg, ha hamarosan vadkender-őstermelők is igényelnének igazolványt, és a pincebeli zöld ültetvényüket exkluzív jogokkal értékesítenék. Igény biztosan nagy lenne az árura, és az egyre jobban szaporodó kertalji fesztiválok színes népsége bele is tömné az esti békepipákba. Bevallom, nem irigyelem tőlük, és a banántermesztőt sem sajnálom, neki is biztosan kijön a számítása. Mindenki jól jár, aki nem az állam bácsinak dolgozik, mert azoktól levonják a levonhatót. Ha a banánfa például a parlamentben nőne, akkor elsejétől már 25 százalékkal alacsonyabb lenne, és 150 százalékkal kevesebb banán teremne rajta. A negyedrésznyi lefaragást nem is érezné meg annyira a termelő, a mínusz hozamot viszont a szomszéd cseresznyefájáról lenne kénytelen pótolni.
Így az év végi statisztikák azt mutatnák ki, hogy a parlamenti gyümölcsöskert banántermése hozta a várható 0 százalékos hozamot, a cseresznye viszont a vártnál jóval alulteljesített, így megvonják tőle a jövőbeli támogatást. Így halad manapság a hazai gyümölcsipar, és nem is csoda, hogy kora nyáron már görögországi dinnyét árulnak a Maros megyei falvakban. Támogatni kell a tönkrement hellásziakat, és a hazai termelőket át kell képezni az importkereskedelemre. Amíg mi pénzt exportálunk, addig ők küldik az amúgy itthon is haszonnal termelhető árut. Fogyasztók lettünk, amit termelünk, az meg a kutyának sem kell. Ideje váltani, és banánt oltani a meggybe, a klíma úgyis a mi oldalunkon áll.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok