Papírformák és meglepetések

Klaus Johannis szereplése tekintetében nem történt meglepetés, a hivatalban lévő elnök simán, a magabiztos újrázás ígéretével nyerte meg az első kört, és nem vitás, a második forduló elveszítéséhez az sem lenne elég, ha mondjuk kiderül, hogy Nagyszebenben nem hat, hanem tizenhat ház van a tulajdonában, amelynek a fele kétes körülmények között került a birtokába. Johannis fölényes győzelme éppen eddigi tevékenysége ismeretében számít mégis kicsit érthetetlennek, hiszen első mandátuma idején bebizonyította, hogy az aktivitást erősen kerülő közméltóság prototípusa. Különösen a kampányhajrában volt szembetűnő, hogy a PSD-nek a hatalomból való eltávolításán és a „normális” Románia vízióján kívül egyebet nemigen képes kínálni, ami feladatnak nemes és szükséges is ugyan, programnak azonban kevés. Ráadásul annak ellenére sem kecsegtet bennünket lényegi megvalósításokkal a második johannisi mandátum, hogy az elnök immár megkapta hőn áhított „saját” kormányát, amelyet úgy rángathat, mint tette azt nem is olyan rég Liviu Dragnea az övéivel. Apropó, Dragnea: bár sose fogjuk megtudni, kíváncsiak lennénk, miként festene az államfőválasztás végkimenetele, ha a PSD volt vezetője Cotroceni és nem Rahova felé lett volna kénytelen elindulni…

Kétségkívül csalódniuk kellett azoknak, akik – éppen Dragnea leültetése okán – úgy gondolták, hogy a szociáldemokraták padlót fogtak, és most megtörténik, amire 30 éve nem volt példa Romániában: elnökjelöltjük nem jut be a második fordulóba. A májusi EP-választáson elszenvedett vereség, Viorica Dăncilă kormányának megbuktatása ellenére a PSD bebizonyította, hogy nem szabad leírni, hiszen a főleg a vidéki lakosságra épülő tömegbázisa megcsappant ugyan, de még mindig számottevő. Éppen ezért az államfőválasztáson előre borítékolható vereség ellenére a bejáratott területi „szavaztatógépezettel” rendelkező szociáldemokraták egyáltalán nem lebecsülendő ellenfélként vágnak neki a jövő évi helyhatósági megmérettetésnek, sőt akár még a parlamentinek is, különösen, ha a PNL-t egy év alatt sokat erodálja a kisebbségi „válságkormányzás”.

A román jelöltek közül Dan Barnáról érdemes még szót ejteni, vitathatatlanul ő számít a vasárnapi megmérettetés vesztesének. Leszereplésének okait nem elég a kampányban elkövetett botlásaival, valamint az uniós források nem rendeltetésszerű felhasználásának gyanújával magyarázni, egyszerűen arról van szó, hogy a PSD-kormány megbuktatásával, mindazonáltal a hatalomra lépés felelősségének elhárításával az USR–PLUS részéről kevésbé hangzottak hitelesen és meggyőzően a harsány rendszerellenes csatakiáltások. A pártszövetségnek mindössze néhány, egyetemi központnak számító nagyvárosban, no, és persze külföldön sikerült legyűrnie a PSD-t, sehol sem aratott diadalt viszont Johannisszal szemben. Még ha a mostani kudarc után Dacian Cioloș veszi is át az irányítást Barnától, a főleg a fiatalok és az értelmiség körében népszerű USR–PLUS-nak leghamarabb az egy év múlva rendezendő parlamenti választáson nyílhat esélye megszorongatni a két nagy politikai tábort, ehhez azonban elengedhetetlenül rendet kell teremtenie a túlságosan széles ideológiai tárházában. Ugyanakkor nem hagyható szó nélkül a hangját sokadik alkalommal hallató diaszpóra szerepvállalása okán az sem, hogy a román államnak ideje lenne többet is adnia a külföldön élő, szülőföldjükhöz közjogilag is ragaszkodó állampolgárai számára a szavazati jog érvényesítésének megkönnyítésénél.

Végezetül felemás teljesítményt nyújtott az RMDSZ, amelyről az EP-választáson mutatott „billegő” küszöbátlépés után kevésbé volt hihető, hogy négy százalék körül teljesít egy – valljuk be – a magyar közösség számára nagy téttel nem bíró megmérettetésen. Még akkor is, ha kedvezett számára a korábbinál alacsonyabb részvétel, a jelek szerint Kelemen Hunornak sokakat sikerült meggyőznie az államfőválasztás fontosságáról, viszont ez még mindig elmarad a magyarság számarányához képest. Ráadásul az RMDSZ-nek nem szabad elfelejtenie, hogy a mostani megmérettetés igazából teszt volt számára, és az igazi kihívás a 2020-as választási évben jön el számára. Azzal ugyanis a színészek is tisztában vannak, hogy nem a főpróbán, hanem a premieren kell kiválóan teljesíteni.