2011. február 07., 09:522011. február 07., 09:52
No de a hurráoptimizmus legyen csak a román balliberálisok dolga, még akkor is, ha a két párt öszszeborulását bizony a liberálisok táborából sokan nem tapsolták meg felállva. Jelzésértékű, hogy a PNL-n belül többek között az a Ludovic Orban ágáll leginkább a jobb- és a baloldal „összeboronálása” ellen – mondván: a választók megszerzéséhez nem elegendő a Băsescu-ellenes propaganda –, aki ugye egyáltalán nem vádolható az államfővel szemben táplált szimpátiával. Márpedig Orban saját bőrén, még a Tăriceanu-kormányzás idején megtapasztalta, mit jelent mindent egy lapra, Băsescu folyamatos ócsárlására vagy éppenséggel felfüggesztésére feltéve politizálni.
Ez a stratégia nemigen lesz nyerő a következőkben sem, pláne, ha látjuk: a kormány illetékesei közben a nyilatkozatok szintjén napról napra vezetik ki az országot a válságból. Nem véletlen, hogy az államfő éppen az este jelentette be: Románia már nem hívja le az újabb hitelrészletet, mivel úgymond kilábalt a krízisből, és megteremtődtek a fenntartható fejlődés feltételei. Borítékolható, hogy a hatalmon lévők a következő időszakban erőteljesen azt fogják sugallni a lakosságnak, hogy a neheze elmúlt, a megszorítások korszaka véget ért, nem kell hitelt adni az apokalipszissel riogató ellenzék szavának.
Tulajdonképpen a PSD és a PNL szövetkezésének ellensúlyozásaképpen merült fel a kormányzásban alaposan meggyengült demokraták részéről az RMDSZ-szel kötendő újabb, hosszabb távra érvényes koalíciós együttműködés ötlete is, amely valamelyest a PDL-hez „láncolhatná” a magyar alakulatot. Ez a jobboldali paktum azonban csak akkor lehet sikeres a most létrejött balliberálissal szemben, ha a választásokig hátralevő másfél év nem az elmúlt egy esztendő hibáinak megismétléséről szól majd.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.