Pacepa, a hasznos vezeklő

Utóbbiak pedig kivétel nélkül az egykori kommunista titkosrendőrségben, a Szekuritátéban gyökereznek. Románia közelmúltjának, főleg az 1989-es rendszerváltás, illetve az azt követő „demokratizálódás” éveinek vizsgálatakor nem lehet megkerülni azt a lényegi kérdést, hogy a forradalmat kihasználva hatalomra került, emberi arcot öltő kommunisták kiegyezése a Szekuritátéval tisztek, ügynökök, fizetett besúgók százezreinek adott büntetlenséget, s egyben belépőt az új lehetőségek világába. Abba a világba, ahol az egyfajta terrorszervezetként működő Szekuritáté alapjaira, alkalmazottaira épülő új hírszerző szolgálat birtokolhatja a szekus archívumot, kicsemegézve abból mindazt, amivel élni, s visszaélni lehet.

Így vált az 1990-es években Románia a zsarolható politikusok, bírák, ügyészek, egyetemi oktatók és újságírók országává. Ebben a közegben könnyen árulóvá lehetett minősíttetni bárkit, aki a Szekuritátéval, később pedig annak utódszervezetével szembeszállt. Pacepa elárulta a hazáját, amikor egy idegen hatalom szolgálatába állt – mondták, s mondják ma is azok, akik érintettségük okán, vagy egyszerűen hiányos tájékozottságuk miatt a szekusokat hazafiaknak láttatják, az amerikai filmekből jól ismert, bátor CIA-ügynökökkel azonosítják. Bagatell, hogy a Szekuritáté tevékenysége, tulajdonképpeni léte a kommunista diktatúra érinthetetlenségét volt hivatott őrizni a lehető legbrutálisabb, alattomosabb módszerekkel.

Ezt az elnyomó szervezetet szolgálta előbb hithű kommunistaként, aztán magas rangú vezetőként Pacepa. Tette mindezt huszonhét éven keresztül. A hősök általában nem ilyen múlttal indulnak. Bárki leróhat bűneiből egy kellő időben megtett lépéssel, de hőssé avatása sosem lesz igazán hiteles. Azzal, hogy 1978-ban úgy döntött, hátat fordít a Szekuritáténak, a román kommunista hatalomnak, mi több, Ceaușescu megdöntését fogja segíteni amerikai zászló alatt, Pacepa vezekelt a vétkeiért. Nem lett hős, szeretetre méltó sem. De csak azokat árulta el, akik felhatalmazás nélkül dolgoztak egy ország megnyomorításán.

Ma még abban sem lehetünk biztosak, melyek voltak a Pacepát menekülésre sarkalló igazi indokok. Ugyanakkor meglepő távozásával, a román kommunista hatalom züllött kétszínűségét leleplezni hivatott Vörös Horizontok megírásával egy pokolra kívánt diktatúra meggyengítésében vállalt szerepet. Pacepa pálfordulását senki nem követte a Szekuritáté berkeiben. Akkor sok szekus elszalasztotta a felszabadulás esélyét. Nem lettek volna hősök, sem árulók. Csak hasznos vezeklők.