2010. február 02., 10:542010. február 02., 10:54
Előbbi írónő volt, írásaiban még sokáig élni fog, főleg az éleslátást, a fanyar humort, iróniát és öniróniát kedvelők körében. Róla a magam módján már megemlékeztem, most viszont ez utóbbiról szeretnék írni néhány sort. Óriás a kicsik között – leginkább így lehetne jellemezni azt a madárcsontú nénikét, aki a hétköznapi kisemberek életét élte, mégis meghatározó, markáns egyénisége volt annak a közösségnek, ahol élt.
Élete utolsó éveiben a főtérhez közeli lakásának ablakában levegőzött a nyári napokon, de kevesen tudtak úgy elmenni mellette, hogy ne szóljanak hozzá, ne érdeklődjenek hogyléte felől. Pedig a „csalás lehetősége” adott volt, hiszen a néni látása akkoriban már erősen korlátozott volt, az embereket a hangjuk alapján ismerte fel. Mégsem lehetett az embereknek annyira sürgős dolguk, hogy legalább egy percre meg ne álljanak beszélgetni vele.
Mindenről volt véleménye, minden érdekelte és hatalmas élettapasztalatát szívesen megosztotta mindenkivel. Többek közt ismerte a kisváros valamennyi polgármesterét, kezdve a múlt század eleji elsőtől a jelenlegiig, figyelemmel követte ténykedésüket, a város érdekében kifejtett munkásságukat, és igen, a hibáikra is rávilágított.
De vele beszélgetve megismerhettük az örmény közösség mindennapjait, a város fejlődésében kifejtett meghatározó szerepüket. Közben a hozzá közelállók életének alakulását is nyomon követte, név szerint rákérdezett a távolban élő gyerekekre, unokákra, és őszintén tudott örülni minden apró sikernek. Méltósággal viselte előrehaladott korának minden nyűgét-baját, noha nem egyszer fakadt ki keserűen: „Engem a Jóisten itt felejtett...”
Aztán keserűségét mosolyt fakasztó történetekkel enyhítette régi emberekről, mesés bálokról, leány- és legényegyletek tevékenységeiről. Mindent tudott, mindenhez hozzászólt, és igyekezett az őt érintő ügyeket pontosan, szépen elrendezni. Még a temetését is! Ugyanis nem én vagyok az egyetlen, akit a városból meghívott a saját temetésére, mert szerinte úgy szép egy temetés, ha sokan kísérik az elhunytat utolsó útjára. Ezért, és a többi ismeretlen nemes cselekedetéért tekinthető óriásnak Gyergyószentmiklóson Áskó néni.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.