2010. november 24., 10:342010. november 24., 10:34
Októberben, amikor még csak a felsőház szakbizottsága szavazta meg a 16 százalékos adókulcs tíz százalékra történő lecsökkentését, sokan szavazathajhász, esélytelenségre ítélt kezdeményezésként könyvelték el a dolgot. Annál is inkább, mivel a költségvetési bevételek folyamatos növekedésében érdekelt kormány – akárcsak jelen esetben – határozottan ellenezte az adólefaragást célzó javaslatot. Kiderült azonban, hogy a módosítás demokrata-liberális (azaz kormánypárti) előterjesztői nagyon is komolyan gondolják a lakosság adóterhének enyhítését, sőt a szenátus plénumában lezajlott szavazás azt bizonyítja, hogy a koalíciós alakulatok más tagjai is felsorakoztak melléjük.
Eltekintve attól, hogy a kezdeményezés önmagában nem ördögtől való (hiszen vélhetően ösztönözné az adózási hajlandóságot), az adótörvénykönyv módosítása egyértelműen arról árulkodik: a kormányoldal és annak honatyái között nemhogy kommunikáció nem létezik, de a végrehajtó és törvényhozói testület képviselői teljesen más irányba eveznek. Természetesen senki sem vitathatja el egy képviselő egyéni kezdeményezési jogát, amikor viszont ez homlokegyenest ellentétes pártja (esetünkben a PDL), illetve az alakulata alkotta kormány álláspontjával, akkor itt komoly bajok vannak. Azt bizonyítja, hogy a PDL-n belül óriási zűrzavar uralkodik, amelynek közepette képtelenség megjósolni a demokrata honatyák következő lépését.
Márpedig e tekintetben kincstári optimizmusra vall az RMDSZ-es politikusok nyilatkozata, miszerint a képviselőház majd úgyis helyrekalapálja, amit koalíciós társaik most elrontottak. Erre semmi garancia nincs, sőt félő, hogy az oktatási törvény szenátusi végszavazásakor – hacsak az alkotmánybíróság ma véglegesen rá nem bólint a felelősségvállalás folytatására – ugyancsak „önjárók” lesznek a kormánypárti román honatyák, és jelenlegi, a magyarság számára elfogadhatatlan formájában bólintanak rá a jogszabályra. Ami a kormány tragédiáját kellene, hogy jelentse.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok