2010. június 07., 10:402010. június 07., 10:40
A hosszú jármű első felét a családfő üli meg, hátsó részen lenge öltözetű asszonyság és megannyi utódja utazik, középen pedig a felbecsülhetetlen értékű nyersanyag. A vasátvevők környékén tömött sorok állnak ezekből a többnyire szilágysomlyói jelzésű járgányokból.
Míg várakoznak, hogy leadhassák a hasznos terhet, a fölösleget ledobálják. A földre rakott csomó alsó részére rongyos ruhadarabok és ágynemű kerül, köré bádogedényeket szórnak, a színes tortára pedig pár örökmozgó gyerek kerül cseresznyeként. Jól megélnek a kapott pénzből, az átvevő tulajdonosa pedig még jobban jár, és nem kérdezi, honnan van a szerzemény, csak csendben továbbadja a nagybani felvásárlónak. Azt azonban érdemes tudni, hogy ezeket a dirib-darab vasakat, amelyeket most hajók úsztatnak Keletre, majd ugyanazok a vitorlások hozzák vissza hozzánk személyautó és egyéb használati tárgy képében. Ma csak pár csenevész petákért elvesztegetett, ócska ágytálként tekintünk rá, de holnap már komoly pénzeket fizetünk érte, és eszcájgként visszük ajándékba egy kedves rokon esküvőjére. Vajon honnan gyűjtögetik össze ezeket az Unió harmadik világbeli polgárai?
Az ősi szokás szerint vándorlók nagyipari elektromágnesként ragadnak bele minden útjukba eső fémtárgyba. Egyik ismerősömtől hallottam a minap, hogy a kifinomult szakértelemmel dolgozó vasasok olyan baltát fejlesztettek ki, amellyel két oldalról meg tudják vágni a sínvasat, és egy-két csavarással el is törik azt. És ez csak az egyik fortélyuk a több száz közül, amelyre az ínség és a szükség váltakozva vitte rá őket. Hangyaszorgalommal bontják szét a régi gyártelepek vasbetonszerkezeteit, hogy hozzájussanak ahhoz a pár kilogrammnyi dróthoz, amely valaha a szocializmus megingathatatlan pilléreit fogta össze. A halálos balesetek sokasága és a hatósági fenyegetések sem tántorítják el az ócskavaskorszak hőseit, hogy naponta kimenjenek a csatatérre fémet gyűjteni. Nem számít nekik, hogy egy 19. századi magyar költő szobra vagy a vasorrú bába szaglószerve kerül a fogójukba, mindent begyűjtenek, leadnak. Ők az idő vasfogai, amelyek vasfegyelemmel követelik a magukét.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok