2010. augusztus 25., 11:252010. augusztus 25., 11:25
De az utóbbi 20 évben a munkavállalók-nyugdíjasok aránya nagyon megváltozott, ahelyett, hogy 4 dolgozó tartana el egy nyugdíjast, most másfél nyugdíjas jut egy dolgozóra. (Tele a rendszer kiskapukkal, a rendes korhatár, és ledolgozott idő betartása egyre kevésbé jellemző.) Másrészt: egyre kevesebb a gyerek és olyan négymillió (!) munkaképes lakos vándorolt ki közben jobb tájakra. Harmadszor: a pár éve Romániában elindított magánnyugdíjrendszer nem olyan mesebeli erszény, amibe egyre kevesebbet teszel be (lásd: megszorító intézkedések), de elvárod, hogy sokat vehess majd ki.
Ezek makacs tények. Így zsákutcába jutunk. Ha lenne bátorsága valamelyik felelősnek kimondani: így NEM lesz többé állami nyugdíj az X évnél fiatalabbaknak, és így a magánnyugdíjrendszert SEM lehet fenntartani, akkor hosszú távon nyert ügyünk lenne. De melyik párt olyan balga, hogy megmondja az igazat, és sok millió szavazót egy másik párt karjaiba dobjon? (A többség nem racionálisan, hanem egyszerű jelszavakra szavaz, és hamar felejt.)
Jelentem a bizoccságnak (sic!), van alternatíva. Sőt évszázadokon keresztül működött, amikor NEM volt nyugdíj. (A legelső nyugdíjtörvényt 1889-ben fogadtatta el Bismarck Némethonban.) Modern verziója Skandináviában jó, s ott nincs nyugdíjkorhatárgond. Ez az öngondoskodás. Leegyszerűsítve: tudatos takarékoskodás az öregkorra, a gyerekek jövedelmének egy része a szülő nyugdíját képezi. Az állam elősegíti, hogy gyereknevelésbe fektessünk. Szinte hallom a korosztályom nyafogását: „Jaj, ezt nem kell, ez nehéz, ÉN most akarok mindent, nekem!”
Lássuk tehát a másik lehetőséget. Tegyük fel, hogy a mostani dolgozó fiatalok végül is elfogadják a 70 éves nyugdíjkorhatárt, mindenki nyugodt lesz, hiszen „minden megoldódott”. És nem változik semmi, különösen a gyerekvállalásban és elvándorlásban. 2030-ban pedig kisül (fogadok bárkivel), hogy 70 év sem elég. Sebaj – mondja a brüsszeli főfityfiritty utóda akkor – „elgondolkozhatunk középtávon” (vagyis 2050-re) a 75 éves nyugdíjkorhatáron… Kedves jelenlegi, becsületes fiatal munkavállaló, gratulálunk! Ön a nyugdíjtalanságot választotta az imént.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok