JEGYZET – A hazai közélet sok-sok furcsaságának egyike, hogy bizonyos gombok egyetlen érintésre kettős parancsot képesek szétküldeni, ráadásul egymással ellentétes irányú parancsokat: az államelnöki székért fű alatt már hónapok óta zajló kampány hivatalos beindítása egyben kivonta a forgalomból a honszülők népes hadát.
2014. október 07., 19:362014. október 07., 19:36
Lezárták a parlamentet, ellenőrizték, nem maradt-e véletlenül egy-egy túlbuzgó ügyintéző az irodájában, aztán eltűztek a honatyák és honanyák, ki-ki ahová szíve vágyott. Hivatalosan természetesen nem így hangzott a bejelentés, hanem súlyos gondoktól terhelt ábrázattal közölték a frakcióvezetők, hogy egyelőre kénytelenek elhagyni a fővárosi törvényhozási küzdőteret, mert mindnyájuknak a saját választókerületükben adódnak bokros teendőik.
Érdekes volt látni, ahogy kotnyeles riportereknek ama kérdésére, hogy ezek szerint az épphogy megkezdett munkát újabb, beláthatatlan időtartamú vakációzással spékelik-e meg, a szocdem szenátorok főnöke, aki egyben az ifjú miniszterelnök és szépreményű elnökjelölt apósa is, komolyan megsértődött, és mondhatni kikérte magának ezt az aljas, rosszindulatú stb. gyanúsítgatást.
Összevonta szemöldökét, és mintha bugyuta nebulóknak szólna, úgy oktatta ki a kérdezők hadát, mi is a különbség a súlyos, emberpróbáló munka és a láblógatásban kimerülő vakációzás között. Majd felkapta a fejét, és sértettségének jelképes uszályát vonszolva maga után kivonult.
Bevallom, hogy bár rég voltam értetlenkedő elemista, de nem igazán értettem okfejtésének logikáját. Mert csak azt ismételgette, hogy a kampányban minden választott honszülőnek kutyakötelessége segíteni aktuális pártjának jelenlegi jelöltjét, mégpedig ott, ahol ő maga a legotthonosabban mozog, vagyis a két esztendeje rá szavazók körében.
Leginkább az volt számomra homályos, miért is gondolja bárki, hogy a kétévente feltűnő arcokra olyan jól emlékeznek a szavazók, hogy egyetlen intésükre vagy esetleg bőven áradó szavaikra fejvesztetten fogják az általuk ajánlott egyén nevére ütni a pecsétet.
Hát igen, ilyen nehéz ez a honatyai-anyai feladat! Már ejtettünk egy pár szót különleges igényeikről, kezdve a kiváltságosok gyógyszertárától, éttermétől, a sokuk családi házához közel eső luxushotelek lakosztályáig, de ez a kampányürügy miatt hónapokra lezárt, közpénzekből busásan megfizetett törvénykezés kimeríti a nyugalom után édes a pihenés fogalmát.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
szóljon hozzá!