2011. február 15., 09:542011. február 15., 09:54
A magyar nyelv őrzőinek minden bizonnyal a hideg futkos a hátán, amikor élőszóban hallanak, vagy gyorsétkezdék menüjében olvasnak a cseriről, koviubiról, ubisaliról, hasábburgiról, csiripöriről és tucatnyi hasonszőrű társáról. Azaz a röhejessé vált szórövidítések, a nyelv visszafejlesztésének megannyi példájáról, amelynek úzusa nálunk Erdélyben hál istennek még nem vert gyökeret, de ha nem vigyázunk, hasonló sorsra juthatunk. Annál is inkább, mivel a szleng eme kifejezetten irtani való formája immár nemcsak a beszélt nyelvben, hanem tudományos fórumokon is tetten érhető. A Népszabadság hétvégi számában Tamás Pál budapesti szociológus elemzi (Markó lábnyoma, február 11.) a romániai kisebbségi – itt is főként a magyar – politizálás kiskátéját „Ceaucescutól” napjainkig, a román és az erdélyi magyar belpolitika várható alakulását, a „Markó-modell sikerét”.
Isten őrizz, hogy vitába bocsátkozzunk a neves szakértő eszmefuttatásával, hiszen ama „megvilágosodására” is csak bólogatni tudunk, hogy az RMDSZ leköszönő elnökének politikai lábnyomába leginkább a Kelemen Hunor cipője passzol. Azt azonban nem bocsátjuk meg a Magyar Tudományos Akadémia Szociológiai Kutatóintézete nemrég leköszönt igazgatójának – már csak szakértelme és egykori tisztsége tekintélye okán sem –, hogy publicisztikájában egyszerűen romagyarnak titulálja a romániai magyarokat. Megszámoltuk: pontosan ötször használja ezt a formulát, helyette azonban az erdélyi magyart egyszer sem. Mármost tudjuk, hogy a honi közbeszédben, többnyire az internetes médianyelvben elő-elő fordul a rommagyar kifejezés, ami – valljuk be – ugyanolyan nevetségesen, sután és balgán hangzik, mint csiripörinek nevezni a csirkepörköltet. No de a romagyar még ezen is túltesz, hiszen amellett, hogy sértő és rettentően ronda, azt sugallja, hogy ezek szerint létezik szemagyar, ukmagyar, szlomagyar és persze mamagyar is a Kárpát-medencében. Ez a slendrián, erőltetett rövidítés természetesen még nem rövidíti meg magukat a külhoni magyarokat is, sokkal inkább minősíti a „nyelvújítókat”. Akik esetünkben használhatnák akár a románt is – elvégre kevesebb betűből áll, mint a romagyar.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok