JEGYZET – Valahányszor közelgett egy-egy szavazás, mindig figyelmeztettem az éveik száma szerint érett diákjaimat, hogy menjenek voksolni.
2014. november 18., 20:042014. november 18., 20:04
Ők azonnal visszakérdeztek, hogy kire szavazzanak, mire én, hogy akire akarnak, az én figyelmeztetésem ugyanis nem korteskedés, hanem emlékeztetés: a szavazati jogért az idők során vér folyt. Nem ellenkeztek, de láttam, jobb programjuk van a szavazásnál.
Még csak azzal egészítettem ki a témát, hogy a szavazati jog ugyanolyan, mint a levegő: nem örvendezünk pillanatonként, mekkorát lélegeztünk, de ha nem sikerül a levegővétel, megfulladunk. Szó nélkül elfogadták, de ennyi.
Most viszont, ebben a nagyon rendhagyó novemberi elnökválasztásban történt valami: az egykori diákjaim megtáltosodtak. Röpködtek az üzenetek a frászbukon, buzdítottak mindenkit a szavazásra, beszámoltak, hogy ők milyen korán tettek eleget lelkiismereti kötelességüknek. Igen, legtöbbjük ilyesmit emlegetett, nem állampolgári jogot.
Nem akarok a két fenti fogalom labirintusába betévedni, mert ki tudja, kiérnék-e ép bőrrel, egyébként is a java csak most következik: a néhai nebulók jó része külföldön keresi kenyerét, és úgy érezték, tudatják országgal-világgal, mekkora sorokat kell kiállniuk, amíg az urnáig jutnak. Az itthoniak bekapcsolódtak és szurkoltak volt iskola- és osztálytársaiknak, öntötték beléjük a lelket.
Bevallom, számomra a legmeghatóbb az volt, hogy a néhány éve még a szalonnasütést vagy az esedékes bulit a voksolásért fel nem adó ifjak közt most egy sem akadt, aki azt írta volna barátjának-barátnőjének, hogy fölösleges esőben, szélben órákig toporogniuk, hagyják a csudába az egészet. Nem, egyetlenegy ilyen vélemény sem volt.
S még az sem mellékes, hogy a frászbukolók közt egyenlő arányban „hangoskodtak”, nagybetűkkel jelezve véleményüket a testileg és szóban karatézó fiatalemberek az olyan leányzókkal, akiket sulisként alig-alig érdekelt más egyéb az aktuális frizura- és sminktrendnél. Nagyon meghatott ez a nekibuzdulás, s az országban és külföldön tüntetők tömegeit látva örültem érettségüknek: nem az én egykori okoskodásom ébresztette fel őket, hanem a saját bőrükön tapasztalt ordas világ.
Ismerőseimnek személyes üzenetben „veregettem meg”a vállát, a sok ezer ismeretlen fiatalnak pedig csak gondolatban üzentem: brávó, novemberi ifjak, méltók vagytok arra, hogy immár saját kezetekbe vegyétek sorsotok!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!