2010. március 26., 10:382010. március 26., 10:38
Az egyébiránt egyszerű jogi ügy már az elejétől nemzetiségi síkon futott. De az esetnek nem az adja az etnikai töltetet, hogy magyar szervezet tett bűnügyi feljelentést román szervezet ellen, hanem az, hogy a rendőrség napnál világosabban egyféleképpen alkalmazza a szélsőséges megnyilvánulásokat és a totalitárius jelképeket tiltó törvényt magyarokra, és egészen másképpen románokra. Közérthetőbben: a rendőrség mind a magyar, mind a román fiatalnál észleli a törvénysértést, de míg előbbivel szemben a törvény betűje szerint jár el, utóbbi előtt – a folytatásnak gyakorlatilag szabad utat nyitva – cinkosan (?) szemet huny.
Azzal a felháborító magyarázkodással, miszerint a március 14-én az említett körítéssel felvonuló román fiatalok ellen senki sem tett feljelentést. Miért, másnap a kabátján csendben halálfejet és SS-jelszót viselő magyar gárdista ellen, de főleg a negyvennyolcas térképet és ismertető anyagot plakátolni készülő (!) szótlan lányok ellen tett valaki ilyent? Hát akkor ezen ne múljon: ezennel feljelentek minden szélsőségest, mondjuk, olyan ötven évre előre. Elég lesz?
Az egész ügyben az lett volna a normális, ha valamelyik román szervezet tett volna feljelentést az Új Jobboldal ellen a nácijelképek viselése és a másik nemzet sértegetése, egyáltalán szélsőséges megnyilvánulások miatt. Mint ahogyan a magyar szélsőségesek ellen is magyar szervezetnek kellett volna felszívnia a vizet. Ha Közép-Kelet-Európa eme csücskében egyáltalán szó lehet már (még?) normalitásról.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok