2010. szeptember 06., 10:292010. szeptember 06., 10:29
Ez még nem is lenne olyan érdekes, ám a kedves sporttársak eredetileg repülő vízimadarakra kívántak vadászni, de azok így ősszel elég magasan repülnek már, ezért közvetlen közelről levadászták az egyik gazda két házikecskéjét. Szegény állatok, ha gyorsabban tudtak volna repülni, talán megússzák. Nem lett volna meglepő, ha ezek a vadászok is arról számolnak be, amit az egyszeri puskás mesélt. Tudniillik ketten elmentek vadászni az erdőbe reggel, este pedig mindenki beszámolt a napközben ejtett zsákmányról. Az első versenyző puskavégére több nyúl, fácán és egyéb finomság került, míg a másodiknak csupán egyetlen nóplízt sikerült lőnie. Nem tudta elmagyarázni, pontosan mi is lehet a szóban forgó lény, csak annyit tudott mondani, hogy a bokorban ült, és hangosan kiabálta: „No, please, no!”
Ilyen zsákmánnyal azért nem mindenki dicsekedhet a vadásztársadalomban. Kár, hogy a kecskék nem tudtak idegen nyelveket, az talán megmenthette volna a bundájukat. Nem az én tisztem eldönteni, az említett eset mennyire minősül vadászbalesetnek, illetve mennyire lehet állatkínzásnak tekinteni. Egyet azonban biztosra veszek, a tisztelt gyorstüzelők nem akartak üres kézzel hazamenni, és mivel az égen nem találtak, talajközelben kerestek célpontot. Remélem, ezeknek a vadászoknak egyéb szenvedélyük nincsen, mert ha horgászni is járnak, akkor igen nagy a baj.
Vadászaink biztosan nem olvasták a szabálykönyvet, különben tudták volna, háziállatra nem lövünk, annak a befogása más kategóriájú eszközökkel történik. Az ostobaság mellett felelőtlenség is a kecskék levadászása, hiszen az erdő alján csatangoló jószágok nem jószántukból voltak ott, abrakoltak, mivel otthon nem volt mit enniük, este pedig táplálniuk kellett a gazdát. A tehetősebbek nőkre, jó üzletekre vadásznak, akik pedig kecskét lőnek, hamarosan bakot is fognak. Nem úgy a kormánytagok, akik bárhova lőnek, érzékeny pontot találnak el, legyen az bérlevonás vagy költségcsökkentés. Még akkor is sikerül telibe találniuk, amikor üresbe lődöznek. Ilyen viszonyok között az átlag, állami juttatásokból tengődő hazánkfia is nyugodt szívvel érezheti ma magát nóplíznek, holnap pedig agyonlőtt kecskének.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok