2010. február 17., 11:202010. február 17., 11:20
A halk szavú anyuka becézgetve próbálta csitítani, aminek árupakolás lett a következménye: a gyerek tömegesen vágta földhöz a tésztákat, cukrot és lisztet. Eljöttem, mielőtt a befőttesrészleghez érkeztek volna, s közben azon gondolkodtam, ilyen cirkuszt láttam már valahol. Aztán beugrott az a reklám, mely ilyen jelenettel hívja fel a nézők figyelmét az óvszerhasználatra.
Szerintem azért nem szülés előtt kéne védekezni, hanem utána az olyan nevelési trükköktől, amelyek kisördöggé változtatják pillanatok alatt szemünk fényét. Persze, én könnyen beszélek, nem vagyok még anya, de van egy tíz évvel kisebb húgom, na meg én is kiéltem aprókorom hisztis örömeit. Tudtam jól, milyen arckifejezése van szüleimnek, mikor igazán haragszanak egy-egy tettemért, és igazán meg tudtam ijedni a mondattól, hogy „veszem le a nadrágszíjat”, bár soha nem kaptam ki vele. Semmiféle tudományos konferencián nem kellett részt venniük szüleimnek, hogy felneveljék három gyermeküket, nekünk mégsem jutott eszünkbe sohasem díszhisztit kivágni nyilvános helyen.
Ezeket átgondolva arra jutottam, hogy egyetlen dolog megoldja a nem kívánt helyzetek megelőzését: a tisztelet kivívása. Persze ezt csak akkor lehet elérni, ha legalább naponta néhány órát együtt töltesz porontyoddal, s a délutáni szieszta helyett mondjuk társasjátékra adod a fejed. Mert el lehet élni egymás mellett, csak akkor ne csodálkozzunk, ha alkalomadtán öregek otthonában kötünk ki akaratunk ellenére. S ez még a jobbik eset. Idős szülőre könnyű ráfogni, hogy elment az esze, jó lesz neki a diliház, s még olcsóbb is. Nemhiába lett közhely a szólás, hogy a furcsán viselkedőnek talán nem volt gyerekszobája. Az első hét év nevelésről nem is beszélve.
Csak azzal a gondolattal nem tudok kibékülni soha, hogy juthat el valaki odáig, hogy testi, nemi erőszakkal kínozza saját vérét. A gyereknevelést rontja el az ember? Vagy az ő nevelését rontották el valamikor? Egy adag elmebaj is kell hozzá? Vagy elég csak szimplán kiakasztani a veled egy fedél alatt élőket? Soha nem találok rá magyarázatot, így őket is felírhatom a söpredékek listájára a kamikázék és iskolai lövöldözők mellé.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok