2011. március 22., 09:442011. március 22., 09:44
Emlékezetes, hogy Fico a szociáldemokrácia nagyobb dicsőségére miniszterelnökként folyamatosan a magyarveszélyt emlegetve szította a feszültséget – és próbálta elterelni a figyelmet a belső gazdasági problémákról. Például a magyar állampolgársági törvényre válaszul olyan jogszabályt fogadtatott el, amelynek értelmében elveszíti szlovák állampolgárságát az, aki egy másik államét igényli.
A gyakorlat olyanynyira megtetszett a román szociáldemokratáknak, hogy ők is a szlovákhoz hasonló törvényt készülnek benyújtani, amely korlátozná a kettős állampolgárok hivatalviselési jogát. Közben Victor Ponta pártelnök dörgedelmes szónoklatokban ostorozza a magyar kormányt, és arcizma sem rándul, amikor a nacionalizmus káros mivoltáról papol. A jelek szerint Pontának és Crin Antonescu liberális pártelnöknek semmi sem drága, ha a kormány ócsárlásáról van szó. Tény, hogy a demokrata-liberális– RMDSZ-koalíció eddigi szereplése nem nevezhető sikeresnek, hiszen az ország gazdasági helyzete továbbra sem ad okot az optimizmusra. Ugyanakkor az, hogy az ellenzék egyetlen „fegyvere” a szélsőséges nacionalizmus és a magyarellenes uszítás maradt, azt jelzi, hogy érdemben neki sincs hozzászólnivalója a válságból való kilábalás témaköréhez.
Nincs koherens, a kormányéval szemben alternatívát megfogalmazó gazdaságpolitikája, ezt próbálja meg magyarellenes melldöngetéssel pótolni. Ugyanakkor zsarolni és büntetni is kívánja az RMDSZ-t, amely továbbra sem hajlandó a szociálliberális ellenzékhez csatlakozni. Ez viszont kontraproduktív lehet, hiszen ezek után még inkább meggondolja majd, hogy tábort váltson. Hiszen a vad nemzetféltés, a „nem tűrjük, hogy Budapest kioktasson Erdély kérdésében” jellegű szólamok a ceauşescui idők retorikáját idézik, miszerint a kisebbségi ügy Románia belügye, tehát másnak – kiváltképp Budapestnek – nem lehet beleszólása abba, hogy milyen a romániai magyarok helyzete. Ha pedig csak ennyire képesek, akkor azt kell mondanunk: addig jó, amíg „mesterükhöz”, az uszítást megunó választók által leváltott Ficóhoz hasonlóan ellenzékben vannak.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!