A bíróság folyosóját megtöltötték az RMDSZ-es politikussal szolidarizáló barátok, ismerősök, párttársak, a Szent Mihály-templomban rendezett koncert résztvevői hosszas tapssal fejezik ki támogatásukat, a közösségi oldalakon parázs vita folyik a romániai igazságszolgáltatás állapotáról, valamint az ahhoz való viszonyulásról, a megyei lap pedig #ELÍTÉLTETTÜNK felkiáltással indítja hétvégi számának címlapját. Merthogy Horváth Anna pere sokak szemében az erdélyi magyaroké is, közösségi ügy, mivel a politikus által gyakorlatilag a romániai magyarságot igyekszik ütni, megfélemlíteni a hatalom.

Végeredményben nem baj, ha egy közösség ragaszkodik a vezetőihez. Történetesen azokhoz is, akik adott esetben hibáztak. Sokan érezték fontosnak az együttérzés mostani, „Mindannyian Ancsák vagyunk” típusú állásfoglalás formájában történő kifejezését korábban is, elsősorban Nagy Zsolt egykori távközlési miniszter esetében, amikor a „Veled vagyunk, Zsolt” volt a jelszó. A teljes romániai magyar közösség érdeke megtudni például, miért nyilvánította a román hírszerzés nemzetbiztonsági kockázatnak Horváth Annát, és figyelte meg ennek ürügyén hónapokon át, mint ahogy annak a széles körben elterjedt vélekedéseknek is jó lenne megismerni a valóságtartalmát, miszerint valóban hadjáratot indítottak-e a román állambiztonsági szervek ama vezető magyar politikusok ellen, akik a magyar közösség, nem pedig a román állam érdekeit tartják szem előtt. (Ha ez az elmélet igaz, akkor kérdés, hogy számos más csúcsvezető miért nem került célkeresztbe). Addig valóban nem lehet nyugta közülünk senkinek, amíg ebben az országban nemzetbiztonsági kockázatot jelent az, hogy valaki magyar.

Arról nem beszélve, hogy a korrupcióellenes ügyészség a közelmúltban több alkalommal is melléfogott a magyarokkal kapcsolatban. Ide sorolhatnánk például a korrupciós bűncselekményekkel megvádolt, majd véglegesen felmentett Rácz Károlynak, Kézdivásárhely volt polgármesterének vagy a román államtól kártérítést nyert Réman Domokos egykori minisztériumi tisztségviselőnek az esetét. Ezek mind olyan ügyek, amelyek miatt megrendült a magyarok bizalma az államban, a hatóságokban, az igazságszolgáltatásban. Ennek ellenére hiba lenne, ha a felsorolt felmentések, a DNA körüli botrányok vagy Kolozsvár volt alpolgármesterének ügyéből azt a következtetést vonnánk le, hogy Romániában megszűnt a jogállam, és hogy ügyészállamot akarnak, akik független igazságszolgáltatást követelnek.

Romániának valóban független, jó minőségű igazságszolgáltatásra van szüksége. Ami nem csak a magyarok érdeke.