2010. november 25., 10:332010. november 25., 10:33
A romániai jogi és alkotmányjogi zűrzavart ismerve azon sem csodálkoznánk, ha a felelősségvállalással párhuzamosan folytatódna a jogszabály szenátusi vitája is, és végezetül két különböző tartalmú dokumentum születne két eltérő törvényalkotási eljárás nyomán. V
agyis az egyik szerint a kisebbségi diákok anyanyelvükön tanulhatják Románia földrajzát és történelmét, az állam nyelvét pedig speciális tankönyvekből, idegenként, a másik alapján pedig valamennyi tárgyat csakis román nyelven. És mindebből máris leeshet a tantusz számunkra, miért ellenzi oly vehemensen a román bal- és liberális oldal az oktatási törvény kormány által kidolgozott formáját.
A demokrata, toleráns köntösben tetszelgő Geoanáék és Antonescuék a román államiság, az egységes nemzetállam elleni merényletként fogják fel, ha az országban élő nemrománok idegen nyelvként határozzák meg a többség, azaz az állam nyelvét. Szerintük a Románia területén élő kisebbségek eleve két anyanyelvvel születnek, egész egyszerűen képtelenek túllépni a beteges nacionálkommunista ideológián, miszerint valamennyi román állampolgár román identitású is egyben.
Szegény Gáspár István, a képviselőház frissen felkent, RMDSZ-es helyettes jegyzője tegnap meg is kapta a magáét a szocdemektől amiatt, hogy önéletrajzában idegen nyelvként tüntette fel a románt. Holott nem vele van a baj, hanem azokkal, akik soviniszta rögeszméktől hajtva azt hiszik: egy ország történelmét és földrajzát kizárólag az adott állam nyelvén lehet behatóan megismerni. De ha már itt tartunk, roppant kíváncsiak vagyunk, vajon milyen tudással vértezte fel magát a világtörténelemből a történelem szakos Crin Antonescu. Saját önéletrajza szerint ugyanis egyetlen idegen nyelvet sem beszél…
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.