2013. január 22., 22:092013. január 22., 22:09
Egy elméletileg védett mini-ökoszisztéma pusztul el teljesen a szemünk láttára, miközben az elméletileg illetékes hatóságok fűhöz-fához kapkodnak, egymásra mutogatnak, egymással kiabálnak, és azoknak a hangja, akiknek talán elképzelésük is lehet róla, hogy mit kellene tenni, alig hallatszik ki a kakofóniából.
Igaz, csak virágokról, csigákról meg halakról van szó. Nem aranyosak, nem szőrösek, valószínűleg nem is különösebben kedvesek, hangjuk nincs, csak úgy elvannak maguknak. Voltaképpen különösebb szerepet sem játszanak az életünkben, nem függünk tőlük gazdaságilag, nem szólnak bele az ügyeinkbe, nem kérnek szívszaggatón segítséget, ha bajban vannak. Ha nem járunk arra, nem is látjuk őket. Annál ékesebben szólnak viszont rólunk, emberekről. Milyen tudatlanság, milyen érdektelenség kell ahhoz, hogy ne fogjuk fel, milyen kincs van (volt) a birtokunkban Püspökfürdőn? Semmit nem jelent az, hogy ezek a fajok sehol a világon nem találhatók meg, csak itt? Nemrég örömmel láttam, hogy bizonyos döntéshozók megértették a dolog jelentőségét, de jó politikusreflexszel felindulásukban ugyanazt tették, amit máskor: alakítottak egy bizottságot. Majd még egyet. Mindkettő megállapította, hogy ejnye-bejnye, akkora a baj, mint ide Lacháza, de a kiskanállal való tűzoltás tipikus eseténél nem jutottak jobb eredményre: egy hosszú tömlővel a közeli strandról a termáltóba vezetik a vizet, ami legjobb esetben is a lélegeztetőgép szerepét tudja betölteni, azt is csak ideig-óráig. De mit is várunk, amikor a rezervátum minden centiméternyi rétege más hatóság, igazgatóság vagy intézmény hatásköre? Ha vannak is közöttük jóérzésű vezetők, rövid időn belül ők is falba ütköznek, hiszen pár méterrel lejjebb vagy odébb megint újabb hatóságé a döntési jog.
Vannak itt a városban civil kurázsival megáldott emberek, akik képesek szót emelni az igazságtalanságok ellen humánus megfontolásból, nekik javaslom elsősorban: oda menjenek tüntetni! Ha unokáinknak nem tudjuk továbbadni a ránk bízott kincseket, mert nyereségvágyból elherdáljuk őket, mélységesen elszégyellhetjük magunkat egész generációnkkal együtt.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok