2010. november 29., 13:082010. november 29., 13:08
Ám annak alapján, ami eddig kiszivárgott a kormány ez irányú elképzeléseiből, hasznosabb lenne, ha megmaradna a jelenlegi támogatási struktúra, a szándék ugyanis nem mutat jó irányba. És itt rögtön álljunk meg a miniszterelnök kijelentésénél, Emil Boc szerint ugyanis korlátozni kell a rendszer „bőkezűségét”.
Ez az alapállás rögtön arról árulkodik, hogy a kormányt a közszférában végrehajtott bércsökkentéshez-elbocsátásokhoz és a nyugdíjak – végül kútba esett – lefaragásához hasonlóan ismét csak takarékossági szándék vezérli, vagyis azon agyal: miként vonhatna el a kismamáknak nyújtott juttatásokból. Holott ez a stratégia visszalépést jelent a romániai népesedéspolitikában, olyan mentalitásra vall, amely nem tartja szem előtt sem a népességfogyást jelző mutatókat, sem a jelenlegi társadalmi trendeket.
Románia már így is csak az EU-tagállamok középmezőnyében helyezkedik el a születések arányát tekintve (ezer lakosra 10,4 újszülöttel), a lakosság száma folyamatosan csökken, egyre kevesebb szülő vállal – egyre kevesebb – gyereket, nem kérdés tehát, hogy mindennél nagyobb szükség van hatékony és vonzó családpolitikára. Lám, a magyar kormány éppen most döntött a gyereknevelési szabadság időtartamának az eddigi kettőről három évre történő meghoszszabbításáról, ugyanakkor, ha egy kismama idő előtt visszamegy dolgozni, akkor csak a részmunkaidős, négyórás munkaidő mellett kapja meg a gyest.
Ez a modell alkalmazható lenne nálunk is, hiszen a kismamák – akik számára a munkahely biztonsága és kiszámíthatósága rendkívül mérvadó a gyerekvállalás terén – nem szakadnának el túlságosan sem a hivatásuktól, karrierjüktől, sem a gyermeküktől, akinek picikorban történő elhelyezése rengeteg családnak okoz fejtörést a bölcsődei helyek csekély száma miatt. Emellett azt kell elősegíteni, hogy ne legyen olyan család az országban, amely szívesen vállalna gyereket, viszont elriasztja az állandó félelem, hogy nem lesz miből felnevelnie.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok