2010. december 03., 10:592010. december 03., 10:59
Az Új Jobboldal nevű román szélsőjobb szervezet annak ellenére is felvonulást tartott Marosvásárhelyen, hogy az előzetes jóváhagyást követően az önkormányzat végül betiltotta a rendezvényt. (Igaz, gondosan ügyelve arra, hogy a törvényes határidő lejárta után közölje a tiltást.) Nem hiányoztak a magyarellenes jelszavak sem, hiszen ezek nélkül nem is igazi egy jó kis szélsőjobbos vonulás, a résztvevőkben bizonyára frusztráló hiányérzetet keltett volna, ha nem magyarozhatnak egy kicsit.
A hatóságok pedig a jelek szerint szívükön viselik a nácik lelkivilágának sorsát, mivel háborítatlanul skandálhatták nacionalista szlogenjeiket, sőt a megye prefektusa is a pártjukat fogta. Persze, mint említettem, a nácik számára a törvények szabad megsértése nemzetiségfüggő. Például az Új Magyar Gárda Kulturális és Hagyományőrző Mozgalom Győri Wass Albert zászlóaljának „székely szakasza” még csak hozzá sem kezdhetett Kolozsvárra bejelentett rendezvényéhez, máris őrizetbe vették a tagjait. Félreértés ne essék: a szélsőséges szervezetek provokációit egyik oldalról sem tartom kívánatosnak, a székely szakasz már csak fellengzős és röhejes neve miatt is megérdemli, hogy pellengérre állítsák.
De: az azért nem kissé kérdőjelezi meg a román hatóságok hozzáállását az állampolgári egyenlőség elvéhez, hogy az egyik oldal nácijait azonnal begyűjtik, a másikéi viszont teli szájjal onthatják ocsmányságaikat. Ilyen alapon bármilyen más kihágás, sőt bűncselekmény elkövetői is bármikor más elbírálás alá eshetnek. Mondjuk ha elfognak egy zsebtolvajt a villamoson, és kiderül, hogy román, akkor egy ejnye-bejnyével elengedik, de ha magyar, akkor előbb az őrsön gumibot segítségével magyarázzák el neki, hogy lopni csúnya dolog, majd öt év letöltendő börtönbüntetésre ítélik, hogy mindenki lássa: így jár minden nyomorult tolvaj. Na jó, majdnem minden, de értik, mire gondolunk. Igaz, más szemszögből nézve az elsejei eseményeket azt is mondhatjuk, hogy azok a stabilitás és az állandóság jelei. Hiszen tavaly is ugyanígy történt. Így aztán legalább tudjuk, hogy a jövőben mire is számíthatunk.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.