2010. május 03., 10:002010. május 03., 10:00
Az is valószínűsíthető, hogy jelentős lenne azoknak a gyermekeknek az aránya, akik a saját városuk múzeumát, múzeumait még nem látogatták meg, de a csíkszeredai Mikó-várba már többször is eljutottak. És az is meglehet, az erdélyi magyar felnőttek körében végzett közvélemény-kutatás is hasonló eredményt mutatna.
Az ember önkéntelenül is felteszi a kérdést: mi az, ami kiemeli a Csíki Székely Múzeumot a hasonló intézmények köréből? Mit tudnak jobban Csíkszeredában, mint másutt? Az első kínálkozó válasz talán az lenne, hogy a partnerkapcsolatok építéséhez értenek jobban. Az elmúlt években ugyanis e kapcsolatok révén érkeztek Csíkba azok a kiállítások, amelyek Erdély valamennyi szegletéből vonzották a látogatókat. A 19. századi magyar festészet remekművei is vendégek a Székelyföldön, akárcsak annak idején Munkácsy Mihály festményei vagy az ókori Egyiptom tárgyai voltak.
Azonnal hozzátehető azonban: a jó kapcsolatok önmagukban aligha lennének elégségesek. Egyetlen budapesti múzeumigazgató sem engedné Csíkszeredába az értékeit, ha nem lenne meggyőződve róla, hogy ezek megfelelő körülmények között, biztonságban kerülnek közszemlére a Mikó-várban.
De alighanem a kapcsolatépítés és a körülmények megteremtése a csíkiak kisebbik érdeme. Ezeknél is többet jelent valami, amit csúnya, idegen szóval menedzsmentként szoktak emlegetni. Annak a tudománya, hogy miként lehet egy-egy kiállításból országos eseményt dagasztani, hogyan lehet adagolni az információt, hogy a megnyitó után se lankadjon a sajtó érdeklődése, miként lehet motiválttá tenni a tanárokat, hogy osztálykirándulást szervezzenek a csíki múzeumba. Alighanem erre a tudásra lehetnek a legbüszkébbek a múzeum illetékesei. Büszkeségüket talán az fokozhatná, ha a saját gyűjteményükből is képesek lennének olyan kiállításokat rendezni, amelyeknek ország-világ a csodájára jár.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.