Rostás Szabolcs

2018. november 27., 18:25

Muszájünnep

Románia kényszeredetten készül megünnepelni századik születésnapját. Az ország úgy vág neki a december elsejéhez kapcsolódó rendezvénysorozatnak, mint egy öreg, megfáradt, saját magára és a világra egyaránt ráunt ember, aki számára a születésnap megülése sokkal inkább nyűg, mintsem ünnep.

A boldogulásukat külföldön kereső románok milliói egyáltalán nem tolonganak haza (ellentétben például az augusztus 10-ei kormányellenes tüntetéssel), hogy a nagyromán egyesülés „szülővárosában”, Gyulafehérváron vagy Bukarestben testközelből vegyenek részt az ünnepi programokon, de különösebben az itthoniakat sem hozza lázba a koszorúzásból, szoboravatásból, zászlólengetésből álló centenáriumi parádé.

A társadalom különböző szintjein tetten érhető apátia egyik oka kétségkívül a „fentről”, a politikusok részéről érkező üzenetben keresendő. Márpedig a romániai politikai osztály képviselői közül kevesen tettek azért az elmúlt évtizedekben, hogy a polgároknak ünnepelni legyen kedvük, vagy hogy egyáltalán büszkék legyenek a hazájukra, nemzeti hovatartozásukra. A többségi társadalom határtalan nemzeti érzületét és büszkeségét kidomborítani igyekvő megannyi felméréssel és hiedelemmel ellentétben a románok jelentős része nincs túl jó véleménnyel a fajtájáról, országáról, fájlalva a rengeteg elszalasztott lehetőséget. Ma már nagyon sokan vannak, akiknek – Sabin Gherman után szabadon – elegük lett Romániából. Annak is elsősorban abból a feléből, amelyet fullasztóan behálóz a korrupció, az urambátyám-rendszer, ahol a titkosszolgálatoknak a rendszerváltás után három évtizeddel is döntő befolyásuk van a politika alakulására, és ahol mindenki rezignáltan veszi tudomásul, hogy nem épülnek autópályák.

„Van-e mit ünnepelni egyáltalán?” – teszik fel a kérdést sokan a centenárium apropóján, és a tanácstalanság mögött ott bujkál az őszinte sajnálkozás, hogy a száz évvel ezelőtt kimondott egyesülés tényén kívül nincs túlságosan sok ok az ünneplésre. Románia külföldi megítélése csapnivaló, nemzetközi szinten vajmi keveset adnak a szavára, a bukaresti politikai osztály nemhogy nagy ívű országprojektek felvázolására, kidolgozására, de a rövid távú együttgondolkodásra is képtelen. A legfőbb narratíva pedig száz év elteltével ugyanaz az egységes és oszthatatlan nemzetállamról, amely se nem egységes, se nem nemzeti, de megosztottabb, mint valaha. Ami pedig egy évszázad elteltével is állandó, az a beteges Erdély-féltés, annak a szajkózása, hogy a magyarok fáradhatatlanul munkálkodnak a terület el- vagy visszacsatolása érdekében, ahogy tetszik.
Éppen ezért olyan hangulat járja át az egész centenáriumozást, hogy szeretne mindenki mihamarabb túl lenni rajta.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
1 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Balogh Levente 2019. április 19., péntek

A Notre-Dame és a feltámadás

Azt mondják, rendszerint mindenki emlékszik arra, éppen hol volt, és mivel foglalkozott, amikor valamilyen világrengető jelentőségű esemény – például a Kennedy-gyilkosság vagy a 9/11-es terrortámadás – történt.

Kiss Judit 2019. április 17., szerda

Szemetelők és bizakodók

Úgy tűnik, mintha az igazi, napsütéses tavasz érkeztével egyre többeket kezdene zavarni a természetben és a lakott területeken is szétterjedő szemét.

Vélemény
Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...

Makkay József: Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy ...

Balogh Levente: Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még ...

Legnézettebb