Pataky István
2018. november 14., 20:442018. november 15., 10:42
2018. november 14., 20:442018. november 15., 10:42
Boldog, gondtalan ország lenne Románia, ha azok lennének a legnagyobb problémák, amelyeket az Európai Parlament buzgó mócsingjai pontokba szedve papírra vetettek, majd megszavaztak.
Ahogyan arra mindenki számított, az EP képviselőinek túlnyomó többsége kritikátlanul elfogadta a román ellenzék és Klaus Johannis politikai álláspontját az igazságügyi reformról. A jelentés olyan kérdésekről mond véleményt vagy javasol lépéseket, amelyekhez az EU parlamentjének nincs köze. A lényeget illetően Strasbourgban nem történt semmi: mandátumának végén az EP tett egy minden jogi következmények nélküli gesztust Brüsszel bukaresti kedvenceinek, azoknak, akik készek minden eszközt bevetni a kormánybuktatás érdekében, s Liviu Dragneánál talán csak egy nagyobb ellenségük van: Orbán Viktor. S ha már lúd, legyen kövér: ugyancsak kedden az Európai Bizottság aggódott egyet a román igazságszolgáltatás ügyében az ellenőrzési és együttműködési mechanizmus éves állásfoglalásában.
A brüsszeli olcsó kampányfogásoknál, szavazgatásoknál sokkal érdekesebb az a szolidaritás, ami Közép-Kelet-Európában van kialakulóban. A magyar–lengyel összefogás közismert. A jelenlegi két kormány egyszerre lép minden olyan kérdésben, amely uniós kettős mércéről, a térségbeliek megalázásáról, a nyugat-európai felsőbbrendűség gátlástalan hirdetéséről szól. Ez a páros bővül lassan, de biztosan Romániával. Egy korábbi bukaresti román–lengyel külügyminiszteri egyeztetés után a két tárcavezető nyomatékosította: az Európai Unió alapelveinek durva megsértése lenne, ha az uniós pénzalapok odaítélését feltételekhez kötnék. Jacek Czaputowicz, a varsói diplomácia vezetője nyilvánvalóan Bukarestre célozva úgy vélekedett: nem csak Magyarország állna ki Lengyelország mellett, ha napirendre tűznék az uniós alapszerződés hetes cikke szerinti, Varsóval szemben megindított eljárás ügyét a tagországok kormányait tömörítő tanácsban. Arra a kérdésre, hogy mit tenne Varsó, amennyiben Románia hasonló helyzetbe kerülne, a lengyel tárcavezető azt mondta: országa a térség más államait is megvédi, ha Brüsszel nem megfelelően viszonyul hozzájuk.
A minap Szijjártó Péter külügyminszter tárgyalt Bukarestben. A sajtó nem igazán kapta fel a fejét a magyar diplomácia vezetőjének legizgalmasabb kijelentésére. „Arról biztosítottam a külügyminiszter urat (Teodor Meleșcanut – a szerk. megj.), hogy Magyarország sem fog semmilyen politikai alapon, elfogult nem kormányzati szervezetek véleménye alapján elindított politikai támadást támogatni Románia ellen” – fogalmazott Szijjártó. Vagyis az uniós szavazati jog megvonásáról szóló híres-hírhedt hetedik cikkely, Brüsszel kedvenc zsaroló eszköze magyar–lengyel–román vonatkozásban semmit sem ér. Ha ez a szolidaritás, együttműködés a külpolitika más területeire is kiterjed, akár közös köszönőlevél is mehet az uniós intézmények vezetőinek a hatékony motiválásért.
Balogh Levente
A kérdés az, képesek-e a bihari magyar pártok, politikusok a polgárokkal közösen valamilyen érdemi együtt gondolkodásra egy közös, reális és hiteles magyar jövőkép kialakítása érdekében – írtam a Krónika vezércikkében négy éve.
Makkay József
Nem tudok olyan egészségügyi miniszterről Romániában, akit ne szidtak volna azért, hogy az állami ellátórendszernek nem jut elegendő forrás. Miközben a magánegészségügy számít sikertörténetnek. Ezzel viszont az a gond, hogy sokak számára megfizethetetlen.
Balogh Levente
Ez is megvolt: Oroszország polgárai az összes rendelkezésre álló Vlagyimir Putyin közül megválasztották Vlagyimir Putyint.
Makkay József
Sajtónk mostanság keveset foglalkozik a magyar nyelvhasználat kérdésével Erdélyben. Többéves fellángolás után – amikor politikusaink lobbizása mellett több civil szervezet is a magyar nyelvhasználatért kardoskodott –, mára a történet elcsendesedett.
Kiss Judit
Sokféleképpen címkézik a kort, amiben élünk. A 21. század első három évtizedét jellemzik az információrobbanás, az újmédia idejeként, a technológia fejlődésének soha nem látott iramú felgyorsulásaként.
Balogh Levente
Vajon megtörténhet, hogy Klaus Iohannis a NATO főtitkára lesz, ráadásul magyar támogatással? Jelen állás szerint akár még ez is bekövetkezhet, bár a valószínűsége azért nem nevezhető egetverőnek.
Rostás Szabolcs
Csak áll, és bámul ki a fejéből a verespataki bányaterv több mint másfél évtizedes történetét végigkövető krónikás, mert a közelmúlt fejleményei alapján rá kell jönnie: naiv volt, amikor azt hitte, újat nemigen mutathatnak neki ebben a témában.
1 hozzászólás