Mire jó a polgármester?

A mém üzenetével ellentétben, sajnos, az élet nálunk nem így működik. Olyan emberként, aki sokat utazik Erdélyben, két kezemen meg tudnám számolni, hogy például száz polgármesterből hányat választanék újra. Többségük olyan román vagy magyar politikus, aki négyéves mandátuma alatt semmi érdemleges, figyelemre méltó munkát nem végzett el abból, amiért a helyi választók a neve mellé nyomták a pecsétet.

Településeink zöme elképesztően rendezetlen. A tavaly nyárról vagy őszről itt maradt gazt senki el nem takarítja. Hogy csak egy ilyen „apróságot” tegyek szóvá.

Nemrég Kalotaszentkirály-Zentelkén jártam, amely a teljes Kalotaszeg legrendezettebb faluja. A község falvaiban nemcsak szemetet és gazt nem láttam az utcákon, hanem düledező kerítést vagy omladozó házfalat sem. Pedig nem tett csodát az RMDSZ-es polgármester. Amikor húsz évvel ezelőtt először megválasztották, vette a fáradtságot, és elolvasta azokat a román jogszabályokat, amelyek az ő munkáját és a település életét meghatározzák, és ezeket alkalmazta. Ha kellett, büntetett, vagy „csak” felszólításokat küldött azoknak, akik a helyi önkormányzat által megszavazott határozatokat nem tartották be. És láss csodát, pár év alatt mindenki számára természetes jelenséggé vált a rend. A község Észak-Erdély egyik leghíresebb turisztikai központjává vált azok számára, akik a falusi turizmust kedvelik. De említhetném Koltó polgármesterét is, aki egy nagyon gyenge teljesítményű RMDSZ-es elöljáró ellenében nyert két mandátummal ezelőtt függetlenként, és azóta ő is csodát tett a településén. Az ő munkája ráadásul azért volt nehezebb, mert megyei és országos szinten nem számíthatott olyan pártok támogatására, amelyeknek beleszólásuk volt az állami pénzek leosztásába. Más lehetősége nem maradt, mint az európai uniós pályázatokba „menekülni”. Két mandátum alatt az összes máramarosi község közül ő hívta le a legtöbb uniós támogatást. Még mondhatnék Erdélyből néhány ilyen RMDSZ-es vagy ellenzéki polgármestert, de nem sokat. A többség szépen elvan a megemelt önkormányzati fizetésekkel, csak éppen a településén nem látszik fejlődés.

Lehet persze azon siránkozni, hogy Románia korrupt, balkáni ország, ahol sem helyi, sem megyei, sem országos szinten nem haladunk semerre, de ezzel nem oldunk meg semmit. A politikusi siránkozással csak egy dolgot lehet elérni: a fiatalok közül még többen elmennek, településeink még jobban kiürülnek, még nagyobb lesz a kilátástalanság. Miközben az előző két pozitív példa is bizonyítja, mennyire más lehet egy település arculata, ha a község vagy a város élére hozzáértő, jövőtervezési képességgel megáldott embert talál és választ meg vezetőnek a helyi közösség.

Persze könnyű ezt mondani, és sokkal nehezebb elejét venni a kontraszelekciónak. De erre is van járható út. Kalotaszentkirályon például 1992 óta mindig előválasztással döntötte el a helyi közösség, hogy ki kerüljön fel a helyi tanácsosok listájára, illetve ki induljon a polgármesteri székért. Tudjuk, hogy sok településen soha nem működött az előválasztás. Ha mégis tartottak, már előre le volt „bundázva”. Így történhetett meg, hogy vannak Erdélyben nyolc osztályt végzett magyar polgármesterek is, akik később vásároltak maguknak líceumi vagy szakiskolai diplomát. Olyannal is beszéltem, aki annyira korlátolt volt, hogy ha vállalkozó lennék, segédmunkásnak sem merném alkalmazni. Vajon mire képes egy ilyen vezető? Milyen elképzelései lehetnek községe jövőjéről?
Az ajtón kopogtató választási kampányban érdemes ezekre a kihívásokra is figyelni. Miközben a magyar képviselet egyre inkább kiszorul a bukaresti boszorkánykonyhákból, a hátország megtámogatása lehet az egyetlen életképes alternatíva. Csak legyen, kivel.