2013. február 25., 08:142013. február 25., 08:14
Ha nem csalódom, azzal kezdődött, hogy az írott és sugárzott bulvársajtó meghonosította nálunk is az álom- előtagú szókapcsolatokat: álompár, álomesküvő, álomjégkrém.
Akkoriban nagyon furcsának tűnt ez az ámolygás, de mára már úgy megszoktam, hogy észre sem veszem. Csak épp nem használom – legalábbis egyelőre még nem! Aztán következtek a bombasztikus, értelemzavaró jelzők – ezekért már nem egyértelműen a bulvár, hanem az egyenes adások mély vizeibe váratlanul bedobott, ám kellőképpen be nem járatott nyelvi készségek híján lévő ifjú riporterek okolhatók, akik egyszerűen nem érezték a szavak súlyát. És ugyebár hogyha rövid a kardod, toldd meg egy lépéssel! Így születtek a nagyszerűen fantasztikus, az abszolúte csodálatos, a sokatmondóan tökéletes és hasonlóan röhejes kijelentések. És megszokták még töltelékszövegként is, mert legalább telt velük az idő. Egyik átvette a másiktól, már-már azt híve, hogy ez a professzionális beszédmód. Pedig csak elég lett volna visszakérdezni, milyen is a kisszerűen fantasztikus, a relative csodálatos vagy a semmitmondóan tökéletes és lehet, hogy rádöbbennek: milyen is?! De nem sőt, jött az újabb divatszó: az évszázad esküvője, válása, robbantása, rablása, vagyis az évszázad blablája. Mindez pedig huszonegyedik századunknak annyira az elején, hogy aki most születik, nem biztos, hogy megéri a század végét. De nem is ez baj, hanem az, hogy a legtöbb ember most sem tudja – és nem is érdekli –, ki az a világ másik végén élő két rétegzenész, akik úgy döntöttek, hogy összeházasodnak és/vagy elválnak, hol van az a külvárosi bankfiók, amit két gyorstüzelő percek alatt kirámolt, ki az, aki mindaddig fiúnak hitte magát, amíg váratlanul le nem babázott... és hasonló századrengető hírek. Maholnap felépül az egyik óvodában az évszázad homokvára, a szomszédasszony tyúkja kipottyantja a század tojását, felhangzik az évezred dudája, s ha véletlenül megérkeznének az annyit emlegetett marslakók, ha kalapot lengetve ránk köszönne a világbéke, vagy ha látnánk egy zuhanó atombombát, a sok-sok évszázad csodájától már arra sem futná, hogy jól megnézzük, holott soha többet nem látunk már olyat ebben az életben!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok