2013. március 18., 07:362013. március 18., 07:36
Pedig sokszor ezek a jóformán meg sem hallott újdonságok nagyon is sokban érintik a mindennapjainkat, akár annyira jellemzőek is lehetnek, mint a mindennapi kenyér. Napirendre került például az új típusú biometrikus személyi igazolványok bevezetése.
Aztán szinte azonnal le is vették a műsorról. Nem azért, mert az emberek szegények, és az újabb kiadásokat fölöslegesnek tartják, nem is azért, mert ugyancsak a pénzhiány miatt egyre kevesebben óhajtanak olyan tájakra utazni, ahol nem ártana ilyesfajta okmányok birtoklása, nem, ez mind alantas, földhözragadt érvelés. Van ennél sokkal „magasabban” szárnyaló, illetve mélyebbre süllyedő érv: az ujj- és retinalenyomatot tartalmazó személyi kártyával együtt az ősgonosz, az ördög, az ártások ártása költözne be a tulajdonos hajlékába. Amikor először hallottam ezt a sápítozó hangon előadott érvelést, azt hittem, hogy valami vidám műsor előzeteséből játszanak be részletet. De szó sincs róla. A fejüket fogva óbégattak asszonyok-emberek vegyesen, és fogadkoztak, hogy ők nem, ők aztán semmi áron sem viszik be erőnek erejével a házukba Belzebubot. Alig tudták őket lecsillapítani, folytonosan ismételgetve, hogy nem is lesz kötelező, csak aki akarja, aki biztonságban szeretné tudni magát a sok tolvaj és hamisító között... A magam részéről alig-alig ocsúdtam fel ebből a legmélyebb középkori sötétséget idéző cirkuszból, amikor újabb hírrel szolgáltak: óriási kibernetikai támadást terveznek az ország ellen, a legtitkosabb adatainkat készülnek kikurkászni. Kik, miért, kinek és minek, arról nem szólt a fáma, csak ismét a jajgatás, hogy mi lesz, ha... Ha mi? Ma már egy valamirevaló, tizenéves hacker néhány kattintással bemegy akár a világ legeslegtitkosabb adatbázisába is. Vagyis? Hír ejtve. Most ott tartunk, hogy egy ügyvéd – nem egy félkegyelmű, írástudatlan vadember! – beperelt egy csapat papot, akik felvették ugyan az ördögűzésért a díjazást, mégsem vették le a prókátor lakásáról a rontást. Ugye milyen jók is ezek a mindennapi szamárságok, addig sem kell a nagypolitika hullámaival vagy a mindennapi betevő gondjaival bajlódnunk!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.