Kiss Judit

2019. május 15., 08:36

Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink

Hogy mi minden húzódik a fölöttébb összetett, folyton napirenden lévő medvekérdés mélyén és mögött, abban igencsak könnyen eltévedhet az, aki tisztábban akar látni az okok, okozatok és megoldási lehetőségek labirintusában.

Hosszú évek óta okoz fejtörést a kisembernek éppúgy, mint a politikumnak, hogy a nagyvad Erdély, a Székelyföld számos településén gyakorta merészkedik túlságosan közel az ember életteréhez, veszélyeztetve a lakosok háza táján élő állatokat és persze magát a természetben kiránduló, vagy akár csak a falu határában, utcáin járkáló embert. Hogy hányféle tényező eredményeként fajult idáig a helyzet, és milyen megoldások kínálkoznak a korántsem feszültségmentes helyzet orvoslására, arról immár könyvtárnyi elképzelés született az elmúlt években.

Az távolról is látszik, hogy a medveügyben szekértáborokba tömörülnek a véleményformálók, egymásnak feszülnek az érdekek, egymásra mutogatnak azok, akik elsősorban az emberek épségét, érdekeit védelmeznék és azok, akik legalább ennyire a nagyvadakét is. Az is tény, hogy az erdőirtások miatt szűkül a barnamedve élettere, ezért a lakott települések közelébe húzódik. És aztán mi, emberek is sokféleképpen viszonyulunk a helyzethez: akadnak, akik nyereség reményében leszedik a nagyvad elől az erdőben a táplálékául szolgáló gyümölcsöt, akadnak, akik turistalátványosságként húznak hasznot belőle, emiatt etetik és emberközelbe csalogatják, és persze akadnak, akik mindeközben kétségbeesett erőfeszítéseket tesznek azért, hogy távol tartsák féltve őrzött háziállataiktól, háztartásuktól, akadnak, akik szigorúbb rendeletekkel szabályoznák a helyzetet. Egy szó mint száz, korántsem lehet fehéren-feketén látni vagy láttatni a medvekérdéshez való viszonyulást Romániában, és úgy tűnik, az ember ebben az összetett kérdésben sokszor nem tudja, hol a helye, mi a szerepe, a tennivalója, sőt, talán azt sem, hogy mit szeretne elérni.

Kitűnően illusztrálja a medveügyet gyakorta övező tehetetlenséget, bizonytalanságot és meggondolatlanságot az az eset, ami két napja látott napvilágot a sajtóban. (Egyébként szinte mindennaposak a medvetámadásokról, vagy a nagyvadhoz való nem megfelelő emberi viszonyulásról szóló hírek. Mindennapi medvéink, mindennapi tévedéseink…) Történt, hogy tavaly a háromszéki Sepsibük­szád közelében elütött a vonat egy medvebocsot, a súlyosan sérült állatot a Focșani közelében található rehabilitációs központba szállították, ott valamennyire meggyógyították. Eddig rendben is lenne a dolog, viszont ami ezután történt, az ékesen példázza, mennyire felületesen gondolják át az illetékesek, mit is kellene tenni: visszavitték az állatot oda, ahol elütötte a vonat, és a környékbeli erdőben szabadon engedték. Adja magát a józan megközelítés, amit a helyi vadásztársaság elnöke is felvillantott: ez a megoldás senkinek sem jó, sem a medvének, sem a közelben lakóknak. Hiszen egy sérült nagyvad már nem képes boldogulni természetes közegében, nem tud élelmet szerezni, és annak is nagy a valószínűsége, hogy megöli a többi medve vagy a juhászkutyák. Ha pedig mégis életben marad, a könnyebb élelemszerzés reményében beszokik a faluba, így az ott élők életét keseríti meg.

Az okos, dönteni képes ember számtalanszor cselekszik és gondolkodik sután és nem megfelelőképpen az oktalan állat helyett is. Legfőbb ideje lenne, hogy végre olyan lépéseket tegyenek valakik a medvekérdésben, amely legalább egy jottányival javítja a helyzetet, tágítja, biztonságosabbá teszi az életteret. Emberét és medvéét egyaránt.

Ön szerint ez:
Jó hír
Rossz hír
0 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2019. május 14., kedd

Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási szövetségessel, aki egyetemistaként Gheorghe Funar környezetében kóstolt bele a politikába, majd egyszer csak a miniszterelnöki székben landolt.

Balogh Levente 2019. május 13., hétfő

Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb vezetők felelősségre vonására, akiknek azt „köszönhetjük”, hogy Románia közel harminc évvel ezelőtt képtelen volt végérvényesen lerázni magáról a posztkommunista elitet.

Balogh Levente 2019. május 10., péntek

Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális európai uniós csúcsot, amelyen az EU jövőjéről határoznak a résztvevő állam- és kormányfők.

Makkay József 2019. május 09., csütörtök

Orbán Viktor Erdélyben

Orbán Viktor magyar miniszterelnök erdélyi látogatása éppen olyan természetes dolog kéne hogy legyen, mintha valaki felkerekedik, és meglátogatja a szomszédos országban élő ismerőseit vagy rokonait. De ezt sokan mégsem így gondolják.

Balogh Levente 2019. május 07., kedd

Verespataki aranylázálom

Több mint másfél évtizede tart a verespataki aranybányanyitást övező konfliktus, amelynek kimenetele még mindig teljesen bizonytalan, ugyanakkor a jelenség ismét csak rávilágít a román kormányok és illetékes hatóságok tehetetlenségére és jövőkép-nélküliségére.

Kiss Judit 2019. május 06., hétfő

Egy ötlet mint öngól

Senki nem vitathatja, hogy a romániai magyar diákoknak joguk lenne ahhoz, hogy épp annyi eséllyel induljanak a nagybetűs Életbe, és úgy érvényesüljenek a hazai társadalomban, mint többségi társaik.

Balogh Levente 2019. május 03., péntek

Gyümölcsöző magyargyűlölet

Nagy meglepetést nem jelent, ugyanakkor nagyon élethű képet fest a romániai valóságról a legfrissebb közvélemény-kutatás, amely a pártok népszerűségét vizsgálta.

Makkay József 2019. május 02., csütörtök

A minden határt túllépő temetőgyalázás

Már szinte meg sem lepődik az ember, amikor a magyarellenes megnyilvánulások hosszú sorában ezúttal magyar temetőgyalázást követ el a román hatalom a Bákó megyei Dormánfalva önkormányzata révén.

Balogh Levente 2019. április 26., péntek

Románia, káoszország

A román belpolitikai életben ma már egyetlen, biztosnak nevezhető elem van: a mindent egyre jobban eluraló káosz.

Pataky István 2019. április 24., szerda

Biztos-e Johannis győzelme?

Laza cicázásnak számít a politikai küzdelem szereplői számára az európai parlamenti választásokat megelőző kampány a Cotroceni-palotáért folytatott meccshez képest, pedig egyelőre csak egyetlen olyan jelöltet ismerünk, aki nyilvánosan bejelentette indulási szándékát az államfői pozícióért.

Vélemény
Pataky István: Az USR-lufi és a lájkok

Itt van ez a Mentsétek meg Romániát (USR) nevű, pártnak látszó valami. Új, friss erő egy olyan választási ...

Balogh Levente: Megússzák Iliescuék?

Egyelőre úgy tűnik, illúziónak bizonyult, hogy esély nyílhat mindazon egykori politikai és egyéb ...

Balogh Levente: Történelmi mosolydiplomácia

Történelmi jelentőségű eseményként harangozták be a csütörtöki nagyszebeni informális ...