2012. július 18., 10:202012. július 18., 10:20
Akkor is meglepő, hogy a szupermarket említésekor a rémülettől nyitja tágra a szemét, de hamar kiderül, hogy mi a pánik oka: Zsófi attól fél, hogy el kell mennie moziba, ő pedig nagyon jól tudja, hogy a románra szinkronizált filmből nem ért egy kukkot sem.
Adnak egy matricát, érted anya, és ha 24 alkalommal odamegyünk vásárolni, kigyűl a 24 matrica, és akkor el kell mennem megnézni a Jégkorszakot, de mit tegyek, hiszen egy szót sem fogok érteni belőle, firtatja kétségbeesetten, közben a szeme sarkából pedig azt fürkészi, miként szabadulhatna meg az átokként ránehezedő egyetlen matricától, ami a román mozis kálvária első lépését jelenti számára.
És így csap bumerángként vissza az ügyfélcsalogató stratégia, és megígérem Zsófinak, hogy ezentúl messze elkerüljük az üzletet, amelyik arra kényszerítené gyermekemet, hogy végignézzen egy olyan filmet, amiből nem ért semmit. Az ígéret betartása nem esik nehezemre, hiszen jól emlékszem, mennyire leborzasztott a gondolat, hogy egész életemben Hariburut kell ennem.
Mert volt egy olyan reklám, hogy ha szerencsés vagyok, ez lesz a főnyeremény. Na ne! Pedig Zsófi nagy fogyasztó, jó úton halad a plázacicaság felé, például szívesen cipeli a reklámszatyrokat, mert szerinte akkor úgy néz ki, mintha minimum születésnapja volna. De az is mély nyomot hagyott bennem, amikor elkeseredetten zokogott egy másik áruház kockakövén ücsörögve, és senki sem sejtette, hogy én, a szívtelen anya, nem neki kellene megvásároljak valami hőn áhított bóvlit, hanem magamnak a plüss-otthonkát, amit a gyermek már rég kinézett nekem.
Mert Zsófi a reklámban úgy látta, hogy abban pihepuhák az anyukák, és megsokszorozódik a gyermeki élvezet, ha egy ilyent viselő anyához bújhatnak oda. És Zsófi nem értette, miért vagyok megátalkodott, és miért hajtogatom makacsul, hogy engem a püspöklila bolyhos csodától egyszerűen ráz a hideg, és anélkül is ezentúl is ugyanolyan fészekmeleg lesz minden összebújásunk. Lehet, mégis megnyeretem vele a Jégkorszakot, hogy megértse!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok