2010. február 24., 10:422010. február 24., 10:42
Ugyanígy van ez a különféle sajtótermékekkel is, tapasztalatom szerint igényes olvasó megnézi, hogy tárgyilagos, hiteles információkat közlő újságra, vagy csak szenzációt hajhászó bulvárlapra fizet elő. Nincs könnyű dolga az újságírónak sem, hiszen a naponta minden irányból rázúduló hatalmas információhalmazból kell kimazsoláznia azt a keveset, ami hiteles, szavahihető embertől származik, aztán azt lehetőleg tényszerűen kell tálalnia, hogy az olvasó maga vonhassa le a következtetéseit.
Ez általában jól szokott működni még akkor is, ha mondjuk, az egy hónappal ezelőtt tényszerűen közölt dologról időközben kiderül, hogy homlokegyenest megváltozott, mert mindenki tudja, hogy régebbi döntéseket lehet és szabad újabbakkal überelni. Tudja ezt az olvasó, tudja ezt az újságíró, de még az információkat közlő illetékesek is. Szomorú viszont, amikor az újságíró azt tapasztalja, hogy éberségét, közügyek iránti természetes érdeklődését semmitmondó információkkal altatják, illetve éppen az újságírón keresztül próbálják manipulálni az olvasót. Szomorú, mert óhatatlanul felmerül a kérdés: mi lehet az az igen fontos, lényeges és tömegeket érintő probléma, amiről ennyire vehemensen el akarják terelni az illetékesek a figyelmet?!
Többek közt ez a kérdés fogalmazódott meg bennem, amikor utóbb két olyan sajtótájékoztatón vettem részt, amelyen többek közt megismerhettem a veszettség tünetegyüttesét, illetve megtudhattam, hogyan kell elsősegélynyújtásban részesíteni a fagyásgyanús embert. Közben természetesen zajlott az élet kedvenc kisvárosomban is, de ha tömegeket érintő információt akartam beszerezni illetékesektől, falakba ütköztem. Aztán kiderült, hogy állítólag külföldről importált, jól fizetett PR-szakértő rendelt el teljes hírzárlatot, és adott utasítást az „elterelő manőverre”, a semmitmondó sajtótájékoztatókra. Csakhogy a „vidéki” újságíró sem hülye, és felteszi a kérdést: „miért sumákolnak?!” Sőt a választ is megtalálja előbb-utóbb...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok