2012. május 10., 09:342012. május 10., 09:34
Ez van egy normális országban, nálunk viszont lassacskán már az számít a haverek által elismert teljesítménynek, ha valakinek sikerül kijátszania a hatóságokat. Például sikerül megnyerni egy pert vagy átvernie a hivatal embereit.
Ennek pedig nem az az oka, hogy mi elvetemültebbek lennénk másoknál, hanem sokkal inkább az, hogy a többség úgy érzi: a szabályok tulajdonképpen nem a közt, hanem csak bizonyos szűk érdekcsoportokat szolgálnak. Szatmáron egy időben például sörözésekkor gyakori téma volt, hogy ki hogyan szedte le a polgármesteri hivatal felszerelte bilincset tilosban parkoló autójáról. A bilincseléssel egyébként a helyi parkolási felügyelet alighanem az első helyre került a közutálatnak örvendő hatóságok között. És hogy ez mennyire jogos volt, azt magamnak is alkalmam volt megtapasztalni.
Tíz percre ugrottam be valahová, ennyi időre pedig nem vettem jegyet, de mire kiértem ott ékeskedett a bilincs az autóm kerekén. Miután a szenteket lehoztam a polgármesteri hivatalra, megfogtam a műszert, mely – csodák csodája – engedett. Valószínűleg valaki már előttem eltörte, mert nem fogott, puszta kézzel erőlködés nélkül vettem le a kerékről. Aztán letettem az út szélére, ahol egyébként már volt egy bilincs, és elhajtottam. Majd jött a büntetés haza.
Ekkor bementem a székházukba, gondolván, hogy kifizetem szépen a kétszáz lejes bírságot, amiben a bilincslevétel százlejes díja is benne van, és le van tudva a történet. Közölték velem azonban, hogy nemcsak ennyiből áll a dolog, mert kell fizetnem még háromszáz lejt pluszba, mivel szerintük elloptam a közvagyonnak számító bilincset.
Ekkor kértem, hogy adják ezt írásba, mert kitűnő eszköz lett volna a kezemben ahhoz, hogy megtámadjam a bírságukat, mivel finoman szólva is furcsa, hogy egyrészt kérnek tőlem száz lejt bilincslevételért, egyszersmind háromszáz lejre megbüntetnek, mivel ugyanazt a bilincset el is loptam. Persze, ilyen irományt nem adtak, mindössze annyit mondtak, hogy fizessem csak be mindkettőt, majd adnak rá valamiféle számlát. Hát csoda, ha az ember kételkedik abban, hogy egy ilyesfajta hatóság valóban komolyan veszi a dolgát? És hogy ott akarja kijátszani, ahol csak lehet?
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.