2012. március 05., 07:412012. március 05., 07:41
Ez a megállapítás látszólag ellentmond az ugyancsak népies eredetű szomszéd kertje mindig zöldebb ténynek, de ha belegondolunk, kiderül, hogy ugyanarról beszélünk. A jelenleg regnáló politikusok ugyanis semmiért a világon nem hagynák abba a más irányba/visszafelé mutogatást, holott az idő telik, és a négy éve, sőt a nyolc-tíz éve regnálókra mutogatva szajkózni, hogy azok mit és hogyan szúrtak el, bőven meghaladja a nevetséges botorság fogalmát.
A lassan egy hónapja tartó (és kitartó!) utcai megmozdulások bizonyítják: nemhogy elhinni, de már kinevetni sincs kedve az embereknek a sikerpropagandát szajkózó rizsát, aminek „áldásos” következményeit csakis azért nem érzi senki, mert azok akkor és ott így és amúgy cselekedtek. Az egészben az a legszánalmasabb, hogy hiába látja mindenki ezt az állandó átmutogatást, egyre jobban terjed. Ott is felüti a fejét, ahol a legkevésbé várnánk, vagyis olyanok is másokkal vannak elfoglalva, akik egyébként csak és kizárólag az erkölcsi tisztaságot, gerincességet és hasonló erényeket hirdetnek.
S végeredményben még ezt is meg tudnám érteni, hiszen – ahogy manapság mondogatják – emberből vagyunk mindannyian, de azt képtelen vagyok elfogadni, hogy a közéletben-politikában épp az első tipegő lépéseket tevők máris hasonlóan viselkednek. Állnak a szomszéd kertjének kerítése mögött, szemük rátapasztva a kukkolólyukra, és egyebet sem kiabálnak, csak hogy a másik féltéren egy fűszál magasabb a másiknál, a fa tövében két sárga levéllel mintha több volna a tegnapi adagnál, az egyik gally talán száradni kezd... egyszóval csúf, nagyon csúf a szomszéd kertje. Kiabálnak, kiabálnak, osztogatják a tanácsokat, fenyegetőznek, ágálnak, anélkül hogy hátrafordulnának és meglátnák a saját kertjüket.
Pedig elég volna egyetlen pillantást vetniük rá, észrevennék, hogy mindent felver a gaz, ebek harmincadján az egész: az akár széppé is tehető kert olyan, mint egy ócska, szemétdomb. Még szerencse, hogy a másik szomszéd ugyanúgy átkukucskál és mondja, mondja a magáét, így aztán elképzelhető, hogy egyszer majd mégiscsak moccanni fog valami jó irányban is. Esetleg éppen előre.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok