2010. február 25., 10:222010. február 25., 10:22
Hát, gondoltam én naivan, ha a BMW-ről van szó, akkor bizonyára valami rendkívüli fejlesztést vásárolt meg, aminek következtében majd keményen faképnél hagyja a konkurenciát, vagy legalábbis jó ideig mindenképpen lekörözi. Szó sincs róla, ugyanis a BMW a Deutsche Bankkal és a Paternoster (sic!) nevű viszontbiztosító céggel kötött megállapodás szerint a „hosszú élet kockázata ellen” védte le magát.
Wie bitte!? Eddig úgy tudtam, hogy az életbiztosítás kapcsán akkor fizet a biztosítótársaság a biztosított személy hozzátartozóinak, ha a nemkívánatos esemény bekövetkezik. Akkor most már fordítva is működik a dolog, azaz akkor is fizetnek, ha nem következik be? Vagyis ami az egyik esetben nemkívánatos, az a másikban nagyon is az? Persze nem kell arra gondolni, hogy a neves bajor márka nem szeretne élni akár az idők végezetéig, hanem inkább abból fakadó aggodalma késztette e lépésre, hogy számára komoly pénzügyi kockázatot rejt, ha az a több mint 60 ezer nyugdíjas, aki eddig az Oxford melletti gyárában dolgozott, de most már a vállalati nyugdíjalapból van „finanszírozva”, esetleg „túlélné” magát. Mifelénk, ahol teljességgel ismeretlen az ilyen pénzügyi védekező mechanizmus, igencsak cinikusnak tűnhet, de pont így fogalmazták meg a lépést: „…a vállalatok számára valós kockázat a várható élettartam növekedése, és ez válsághelyzetben kiemelt fontosságú, ezért idejében meg kell hozni a megfelelő lépéseket”.
Na, mondhatni még mindig jobb és emberibb, ha az így megkötött biztosítás értékét a nyugdíjakból vonják majd le (erről persze egy szó sem esett, de biztos így képzelik), és így oldják meg a hosszú életű nyugdíjas „veszélyt”, mintha fekete BMW-ékből vadásznák le a szemtelenül „időt húzó” nyugdíjasokat!
Ebből egy következtetést mindenképpen le tudunk vonni. Ezeknek a biztosítóknak bármilyen helyzetben jól megy. Ha hirtelen halunk meg, akkor is tudnak fizetni, ha meg ne adj isten elhúznánk az időt, és túl későn, hát akkor is. Ráadásul az ilyen Paternostereknek mindig marad még egy BMW-re való. Persze, a mi pénzünkből.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok