2010. június 24., 10:202010. június 24., 10:20
Közvetett módon tehát a Mohács óta tartó, úgynevezett megnyomorító történelem, a lehangoló élmények sorozata röpített bennünket az öngyilkosságok terén a világélvonalba. Ezt a rossz vonulatot látszanak most „segíteni” a bejelentett, közvetlenül főleg a nyugdíjasokat és közalkalmazottakat sújtó, közvetett módon pedig senkit sem kímélő, de leginkább a pálya-, egyáltalán önálló életet kezdő fiatalokat hátrányosan érintő intézkedések. Hatványozottan áll ez a Székelyföldön, ahol az országos átlag kétszeresét jelző öngyilkossági mutatók egyenesen ijesztőek.
Pedig – ugyancsak szakemberek állítják – az öngyilkosság, illetve az arra való hajlam nem magyar sajátosság, nem néplélektani jelenség, még csak nem is ősi turáni átok, hanem az osztrák és német kultúrából nem is olyan régen átvett, főleg az Osztrák–Magyar Monarchia utódállamaiban „gyakorolt” problémamegoldó módozat. Ha viszont abból az orvostudomány által tisztázott alapállásból indulunk ki, miszerint az öngyilkosok életproblémái nem különböznek azokétól, akiknek eszük ágában sincs önkezükkel véget vetni életüknek, akkor bizonyára nem az emésztő gondokkal, hanem azok kezelési módozataival lehet a probléma, ami már gondolkodásmód függvénye.
Ennek (ki)alakulásában mindennek szerepe van, amit az adott, esetünkben a magyar nép kultúrájához tartozik, s csak kettőt ragadok ki belőle: a közgondolkodást alapvetően befolyásoló irodalmunk és sajtónk mindent elsiratott és -jajongott már, amit el lehetett, sőt sokkal többet is, és a jelek szerint nem azok a példák mutatkoznak ragadósaknak, amelyek egy, akár egyetlenegy szalmaszálat is felmutatnak a nehézségek túléléséhez. A Biblia betűjét, hogy tudniillik: Ne félj! és Kós Károlyék pozitív hozzáállásra és cselekvésre buzdító Kiáltó szavát mindennap háttérbe szorítják a hangyaszorgalommal kimondott és leírt soros jajveszékeléseink, miszerint itt a világ vége. Ezzel az erővel – ha nincs nekünk – nem ártana másoktól eltanulni az igazi élni és győzni akarást. Nem szégyen. De annál hasznosabb.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok