Az, hogy a kormánypártok párhuzamos vagy éppen mély államokat vizionálnak, és az igazságügyi törvény módosítása körüli (mű?)balhéval próbálják kendőzni a gazdasági ötlet- és ihlettelenségüket, az elmúlt több mint két és fél évtized tükrében egyáltalán nem meglepő. Az viszont annál inkább, hogy a sajtó és a tömegek vevők a minden valószínűség szerint a valóság elkendőzését célzó témára.

Félreértés ne essék, eszünk ágában sincs bagatellizálni az igazságügyi törvények módosítása címszó alatt készülő mismásolásokat, a saját pitiáner életüket/szabadságukat védeni próbáló korrupt politikusok kétségbeesett kapálódzását. A civil megmozdulásokat eközben csak üdvözölni tudjuk, már régen szükség lett volna arra, hogy az emberek tömegesen az utcára vonuljanak, ha valami nem tetszik, így demonstrálva, hogy nem lehet mindent lenyomni a torkukon.

Csak mostanság mintha minden kizárólag az igazságszolgáltatás körüli cécóról szólna, arról pedig csak mellékesen esne szó, hogy a Tudose-kormány éppen fenekestül felforgatja az ország adópolitikáját, ráadásul december 11-én még azt sem tudjuk, hogyan tervezzük a jövő évet, nem látjuk át, hogy pontosan miben is állnak a tervezett módosítások, hiszen mostanság a parlamenti vita rendszerint még változtat a szociálliberális kabinet elképzelésein.

Az már valószínűnek látszik, hogy opcionális marad az áfamegosztás, és bizonyára az alkalmazottra hárul majd a társadalombiztosítási hozzájárulás terhe, amivel párhuzamosan kisebb lesz a tb-járulék mértéke, a jövedelemadó meg 16 százalékról 10 százalékra csökken. Arra viszont csak elvi garanciát jelent a kormány sürgősségi rendelete, hogy a bruttó béreket emelni fogják a munkáltatók – az elmúlt héten közzétett felmérés is azt mutatja, hogy nagyon sokan vannak azok, akik kiskapukat keresnek legalább addig, amíg tisztán nem látják, hogyan alakul az új adópolitika.

Azt, hogy túlzottan derűlátó-e a kormány által jövőre várt 5,5 százalékos gazdasági növekedés vagy a költségvetés hiányának 3 százalék alatt tartása, nehéz lenne megmondani, amíg ennyi az ismeretlen. Ám ha be is jönnének a számítások, továbbra sem garantálja semmi, hogy a zsebünkben is meglátszanak a pozitívan alakuló számsorok. Hiszen a napokban közzétett adatok is arról tanúskodnak, hogy európai uniós összevetésben a román gazdaság száguld a leggyorsabb ütemben, mi meg közben csak azt látjuk, hogy az árak egyre magasabbak, a fizetések pedig nemhogy nem nőnek hasonló ütemben, de még az is lehet, hogy januártól csökkenni fognak.

Ezekről a dolgokról mégis igen kevés szó esik ebben a periódusban, amikor éppen a parlament előtt a jövő év gazdasági és pénzügyi politikáját döntően meghatározó, a kormány által már elfogadott költségvetés-tervezet. Talán nem ártana kicsit jobban odafigyelni erre is.