2010. február 11., 10:342010. február 11., 10:34
Olyan embertelen elképzelés ez, mint a Ceauşescu idején volt gyermektelenségi adó, amely arra volt jó, hogy annak, akit Isten nem ajándékozott meg a gyermekáldás örömével, a földi hatalmasságok még a pénzét is elvették. Márpedig a Romániában ma megműveletlenül álló földterületek sem a gazdák miatt hevernek parlagon, hanem egyéb okokból.
A bírságot fontolgató agrár- vagy pénzügyminisztériumi „szakemberek” minden bizonnyal nem az érintett szak-, azaz földterületek mellől huppantak bele az államtitkári vagy miniszteri bársonyszékbe, mert ha igen, volna vajmi fogalmuk arról, hogy a mezőgazdaság körülbelül hogyan működik, s hogy a nemrég még Európa gabonásának nevezett Romániában a mezőgazdaság a bányabéka ülepe alatt áll. Felszereltség, de főleg motiváltság tekintetében. Amiről a kilátásba helyezett bírság érintettjei tehetnek a legkevesebbet.
Hiszen nagy valószínűséggel ők azok, akik 1989 óta hiába várják a mezőgazdaságot élénkítő intézkedéseket, akik erőtlenek, s akiknek nemhogy gépekre, a művelési költségek fedezésére, de talán már gyógyszerre sem nagyon futja már. És nagy valószínűséggel azok is érintettek, akik még munkabírók ugyan, de akiket az egyáltalán nem kedvező piaci viszonyok megfojtanak, és a „legjobb” esetben is egyszerűen elkedvtelenítenek.
És akkor még nem esett szó a külföldi termények előnyben részesítéséről a belföldiekkel szemben, amiről szintén tehetnek a kormánypotentátok. Volt rá példa elég. A jelek szerint a bírság tervét forralók nem a segítés és nem az ágazat élénkítése szándékával rukkolnak elő, nagy valószínűséggel hamis, nem a valóságot tükröző statisztikák alapján. A valóság figyelmen kívül hagyásával voltaképpen az igencsak üres államkasszába remélnének némi garasokat, de erősen kétséges, hogy ez valamiképpen sikerülne. Mert ha földművelésre nincs pénz, akkor bírságra miből lenne? Addig is el tudnám képzelni a „szakértő” államtitkárokat és minisztereket a mezőn. Agrárélénkítő példákként – a mai valóságban. Nyakig.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok