Kiss Judit

2018. november 22., 19:05

Metszőollók, reformkezdeményezések

Minden jel arra utal, hogy egyelőre teljesen hiába kap minduntalan kemény, jogos kritikákat a hazai oktatási rendszer, mert jottányit sem tanul belőle. Ennek ellenére időről időre mantrázni kell, hogy mi minden nem működik megfelelőképpen.

Igenis el kell mondani, hogy aligha idomulnak az oktatási elvárások a mai digitálisbennszülött-diákgeneráció valós igényeihez, információ-feldolgozási módszeréhez, hogy még mindig irdatlanul nehéz a papíralapú információval fölöslegesen teletömött iskolatáska, hogy iskolarendszerünk hiába követeli meg a mérhetetlenül sok lexikális tudást a gyerekektől, ha nem készíti fel őket arra, miként boldoguljanak majdani mindennapjaik gyakorlati útvesztőiben.

Fel kell róni, hogy az amúgy is az okostelefonjából ömlő információk vezérelte gyermek iskolaidőben nagyrészt a padban görnyed, és mivel rendkívül kevés a testnevelésóra, aligha mozog annyit, amennyire szüksége lenne a fejlődő szervezetének. Azt is ismételgetnünk kell, önmagunknak, egymásnak széltében-hosszában, a sajtóban is, hogy tapasztalatainkból kiindulva tanárként, szülőként milyen konstruktív javaslataink, elképzeléseink lennének azzal kapcsolatban, mit tanuljanak gyermekeink az iskolában, ahol jelenleg napjaik legnagyobb részét töltik. Legnagyobb részét, hiszen nem ritka, hogy mondjuk a nyolcadikos reggel 7-re megy iskolába, délután 3-ig ücsörög a padban, semennyit nem mozog, aztán amire holtfáradtan hazavánszorog, várja a sokszor indokolatlanul, fölöslegesen feladott, óriási házifeladat-mennyiség, úgyhogy kezdődhet a füzetek felé hajlás újabb fejezete.

Hiába hangzanak el olykor rózsaszínű ígéretek, hogy az arra felkentek megreformálják a tanügyet, kézzelfogható változás aligha érzékelhető. Vegyük például azok helyzetét, akik ebben a tanévben fognak érettségizni. Elsős koruktól kezdve ugyanazt tapasztalták 12 éven át: túl nehéz az iskolatáska, unalmas és hatalmas a tananyag, most pedig alig várják, hogy elinduljanak a saját maguk választotta úton. Közben meg az eltelt tizenkét év alatt átlagosan félévente új tanügyi tárcavezető került a bársonyszékbe, akinek első dolga volt, hogy elődje jól-rosszul átgondolt reformkezdeményezését egy tollvonással áthúzza, tőből lenyesse, és új „magot” ültetett. Aztán a friss hajtásnak persze nem volt ideje növekedni, mert jött a következő miniszter a saját külön bejáratú ollójával, és így tovább…

A kérdés azonban politikai széljárások okozta minisztercseréktől függetlenül az lenne, hogy az iskolarendszer az összes hozadékával együtt vajon mennyire készíti, avagy nem készíti fel a gyermeket arra, hogy bátran, magabiztosan próbáljon eligazodni a nagybetűs Élet labirintusaiban. Egyelőre úgy tűnik, nem eléggé annak ellenére, hogy sok pedagógus valóban lelkesen, elhivatottan végzi oktatói-nevelői munkáját, és érdemben tesz azért, hogy a szülőkkel való együttműködésben ellensúlyozza a rendszer hiányosságait. Szóval megalapozott pesszimizmusunk ellenére több dologban is bízhatunk. Az egyik, hogy remélhetőleg minden diáknak akad legalább egy olyan pedagógusa, akik a gyerek „őrangyala”, hiszen ezek a tanárok, tanítók többet adnak, mint a tananyagot: segítenek felkészülni arra, ami az iskolaévek után következik. (Reméljük azt is, a tanügyi rendszer nem vágja le az őrangyalok szárnyait…)

A másik, hogy ha minél többen, minél többször elismételjük, mi nem működik megfelelőképpen az oktatásban, illetve hogy miként lehetne mindezen változtatni, hátha mégiscsak – majd, egyszer, valamikor – jó irányban változnak a dolgok. Bár óvatosan, de talán abban is bízhatunk, hogy akik ma előkészítősök, majd tizenkettedikes korukban nem úgy tekintenek vissza az iskolaévekre, hogy végig de nehéz volt az iskolatáska. És reménykedjünk abban is, hogy az adott iskola szellemisége – ellentétben az egymást gyors tempóban váltó szaktárcavezetők gyakorlatával – nem nyesi le metszőollójával a gyermek kreativitásának, eredendő kíváncsiságának hajtásait.

1 HOZZÁSZÓLÁS
Balogh Levente 2019. február 22., péntek

Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás megjelenik, már akkor is késő lenne” – írtuk pontosan három héttel ezelőtt ugyanezeken a hasábokon.

Pataky István 2019. február 21., csütörtök

Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára már csak a botrányai miatt híres rendezvényt, az eurovíziós dalversenyt.

Kiss Judit 2019. február 20., szerda

A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel gazdagodik a hírfogyasztó, ugyanis nem múlik el nap anélkül, hogy ne rukkolna elő vadonatúj reformelképzeléssel Ecaterina Andronescu régi-új tárcavezető.

Rostás Szabolcs 2019. február 19., kedd

A kiszámíthatatlanság bizonyossága

A romániai gazdaság jelenlegi állapota, de ami ennél is lényegesebb: a kilátásai szempontjából igen aggasztó hírek láttak napvilágot a közelmúltban, ráadásul az ország fejlettebb, nyugati régiójában.

Makkay József 2019. február 18., hétfő

Megkurtították a világ legdrágább titkosszolgálatát

Aki az ellenzéki pártok képviselőinek a véleményét olvassa a román titkosszolgálatok büdzséjének megnyirbálásáról, megeshet, hogy valamiféle együttérzést érez a Román Hírszerző Szolgálat (SRI) és a többi titkosszolgálat költségvetésének megkurtítása miatt.

Balogh Levente 2019. február 15., péntek

Bozgorok a cigányok ellen

Minden héten háború – kis túlzással lassan az amerikai futball világát bemutató hollywoodi film magyar címe alkalmazható a román élvonalbeli labdarúgó-bajnokságra is, mióta a magyar tulajdonosú, magyar többségű városban működő Sepsi OSK is az első osztályban játszik.

Pataky István 2019. február 14., csütörtök

Műemlékek gyilkosai

Beomlott Herkulesfürdő legszebb épületének, a Sza­páry-fürdőnek a tetőzete. Az A kategóriás műemlék állapota az utóbbi tíz évben folyamatosan romlott és alighanem végnapjait éli Erzsébet császárné egykori kedvelt fürdőhelye.

Kiss Judit 2019. február 13., szerda

Ködbe vesző kérdések

Enyhén szólva is beszédes, hogy jelen állás szerint egyre nagyobb homály veszi körül az egyszeri ember igazságérzetét mélyen fölkorbácsoló hétvégi incidenst, miszerint a Maros megyei Magyarón rendőr kezében elsült lőfegyver sebesített meg súlyosan egy járdán gyalogló járókelőt.

Balogh Levente 2019. február 12., kedd

Románia világpolitikai „jelentősége”

Amikor a román illetékesek arról álmodoztak, hogy Románia a világpolitika homlokterébe kerüljön, nem feltétlenül azt szerették volna, hogy ez az Egyesült Államok és Oroszország közötti stratégiai és geopolitikai vetélkedésben való érintettsége miatt történjen meg.

Rostás Szabolcs 2019. február 11., hétfő

A mi szélhámosaink

Bár a kritikusok nem sorolják Steven Spielberg legütősebb alkotásai közé, a háromszoros Oscar-díjas amerikai filmrendező Kapj el, ha tudsz című életrajzi filmje ettől függetlenül roppant élvezetes és tanulságos. Szakzsargonnal élve: odaragasztja a nézőt a fotelhez.

Vélemény
Balogh Levente: Jelképérték

„Ha történetesen akkorra jelentenék be az elkövető kézre kerítését, amikor ez az írás ...

Pataky István: Eurovíziós botrányverseny

Giccses politikai bulvár – talán így lehet a legtalálóbban jellemezni az elegáns nevű, de mára ...

Kiss Judit: A kutya vacsorája

Semmi új vagy meglepő nincsen abban, hogy a tanügyminiszteri ötlettár újabb és újabb gyöngyszemeivel ...

Hallgassa online rádióinkat