HIRDETÉS

Kiss Judit

2018. november 22., 19:05

Metszőollók, reformkezdeményezések

Minden jel arra utal, hogy egyelőre teljesen hiába kap minduntalan kemény, jogos kritikákat a hazai oktatási rendszer, mert jottányit sem tanul belőle. Ennek ellenére időről időre mantrázni kell, hogy mi minden nem működik megfelelőképpen.

Igenis el kell mondani, hogy aligha idomulnak az oktatási elvárások a mai digitálisbennszülött-diákgeneráció valós igényeihez, információ-feldolgozási módszeréhez, hogy még mindig irdatlanul nehéz a papíralapú információval fölöslegesen teletömött iskolatáska, hogy iskolarendszerünk hiába követeli meg a mérhetetlenül sok lexikális tudást a gyerekektől, ha nem készíti fel őket arra, miként boldoguljanak majdani mindennapjaik gyakorlati útvesztőiben.

Fel kell róni, hogy az amúgy is az okostelefonjából ömlő információk vezérelte gyermek iskolaidőben nagyrészt a padban görnyed, és mivel rendkívül kevés a testnevelésóra, aligha mozog annyit, amennyire szüksége lenne a fejlődő szervezetének. Azt is ismételgetnünk kell, önmagunknak, egymásnak széltében-hosszában, a sajtóban is, hogy tapasztalatainkból kiindulva tanárként, szülőként milyen konstruktív javaslataink, elképzeléseink lennének azzal kapcsolatban, mit tanuljanak gyermekeink az iskolában, ahol jelenleg napjaik legnagyobb részét töltik. Legnagyobb részét, hiszen nem ritka, hogy mondjuk a nyolcadikos reggel 7-re megy iskolába, délután 3-ig ücsörög a padban, semennyit nem mozog, aztán amire holtfáradtan hazavánszorog, várja a sokszor indokolatlanul, fölöslegesen feladott, óriási házifeladat-mennyiség, úgyhogy kezdődhet a füzetek felé hajlás újabb fejezete.

Hiába hangzanak el olykor rózsaszínű ígéretek, hogy az arra felkentek megreformálják a tanügyet, kézzelfogható változás aligha érzékelhető. Vegyük például azok helyzetét, akik ebben a tanévben fognak érettségizni. Elsős koruktól kezdve ugyanazt tapasztalták 12 éven át: túl nehéz az iskolatáska, unalmas és hatalmas a tananyag, most pedig alig várják, hogy elinduljanak a saját maguk választotta úton. Közben meg az eltelt tizenkét év alatt átlagosan félévente új tanügyi tárcavezető került a bársonyszékbe, akinek első dolga volt, hogy elődje jól-rosszul átgondolt reformkezdeményezését egy tollvonással áthúzza, tőből lenyesse, és új „magot” ültetett. Aztán a friss hajtásnak persze nem volt ideje növekedni, mert jött a következő miniszter a saját külön bejáratú ollójával, és így tovább…

A kérdés azonban politikai széljárások okozta minisztercseréktől függetlenül az lenne, hogy az iskolarendszer az összes hozadékával együtt vajon mennyire készíti, avagy nem készíti fel a gyermeket arra, hogy bátran, magabiztosan próbáljon eligazodni a nagybetűs Élet labirintusaiban. Egyelőre úgy tűnik, nem eléggé annak ellenére, hogy sok pedagógus valóban lelkesen, elhivatottan végzi oktatói-nevelői munkáját, és érdemben tesz azért, hogy a szülőkkel való együttműködésben ellensúlyozza a rendszer hiányosságait. Szóval megalapozott pesszimizmusunk ellenére több dologban is bízhatunk. Az egyik, hogy remélhetőleg minden diáknak akad legalább egy olyan pedagógusa, akik a gyerek „őrangyala”, hiszen ezek a tanárok, tanítók többet adnak, mint a tananyagot: segítenek felkészülni arra, ami az iskolaévek után következik. (Reméljük azt is, a tanügyi rendszer nem vágja le az őrangyalok szárnyait…)

A másik, hogy ha minél többen, minél többször elismételjük, mi nem működik megfelelőképpen az oktatásban, illetve hogy miként lehetne mindezen változtatni, hátha mégiscsak – majd, egyszer, valamikor – jó irányban változnak a dolgok. Bár óvatosan, de talán abban is bízhatunk, hogy akik ma előkészítősök, majd tizenkettedikes korukban nem úgy tekintenek vissza az iskolaévekre, hogy végig de nehéz volt az iskolatáska. És reménykedjünk abban is, hogy az adott iskola szellemisége – ellentétben az egymást gyors tempóban váltó szaktárcavezetők gyakorlatával – nem nyesi le metszőollójával a gyermek kreativitásának, eredendő kíváncsiságának hajtásait.

HIRDETÉS
1 HOZZÁSZÓLÁS
Pataky István 2018. november 21., szerda

Román csodák

Nem tudom, van-e a világ valamely egyetemének politológia szakán olyan kurzus, hogy önsorsrontó kormányzás, de ha létezik, a hallgatóit azonnal Bukarestbe kellene küldeni minimum féléves kihelyezett gyakorlatra.

Balogh Levente 2018. november 20., kedd

Határokon átívelő uszítás

Ha rövid az eszed, toldd meg egy kis magyarellenes uszítással – ha ránk bíznák, ezt javasolnánk az ellenzéki Népi Mozgalom Párt (PMP), illetve elnöke, Eugen Tomac „ars poeticájául”.

HIRDETÉS
Makkay József 2018. november 20., kedd

Jobbágyok esete a restitúcióval

Kilencvenes évekbeli történet jut eszembe a romániai restitúció magyar vonatkozású megtorpanásáról. Egy gazdakör két világháború közötti értékes ingatlanának kolozsvári visszaperelése kapcsán olyan román ügyvédet ajánlottak, aki „felsőbb körökben” is jártas.

Rostás Szabolcs 2018. november 17., szombat

Bukaresti beintés

A romániai igazságügyi „reform” atyjának is nevezett Florin Iordache parlamenti megnyilvánulása mindennél jobban illusztrálja Bukarestnek az Európai Unió különböző intézményeitől érkező figyelmeztetésekhez való viszonyulását.

HIRDETÉS
Páva Adorján 2018. november 15., csütörtök

Erdélyi pápalátogatás ima és diplomácia között

II. János Pál pápa csaknem 20 évvel ezelőtti romániai látogatása alkalmával azzal vigasztalták a római katolikus hívek hoppon maradt százezreit, hogy a történelmi jelentőségű bukaresti vizit egyfajta előkészítése a szentatya erdélyi útjának. 

Pataky István 2018. november 14., szerda

Motiválás Brüsszelből

Boldog, gondtalan ország lenne Románia, ha azok lennének a legnagyobb problémák, amelyeket az Európai Parlament buzgó mócsingjai pontokba szedve papírra vetettek, majd megszavaztak.

HIRDETÉS
Kiss Judit 2018. november 13., kedd

Szemfényvesztők és magányosok

Járt már úgy a kedves olvasó, hogy marokkói, burundi, pakisztáni vagy más egzotikus ország hívószámáról csörgették meg? Egy ilyen telefonhívás természetesen bárkit kíváncsivá tehet: vajon ki kereshet külföldről, melyik régen nem látott ismerős?

Balogh Levente 2018. november 13., kedd

Közelkép – Bohém rapszódia: zenés népmese egy legendás együttesről

Szent szörnyetegekről, pop- vagy rockikonokról nem a legkönnyebb életrajzi filmet forgatni, hiszen olyan figurákról van szó, akik már életükben legendává váltak.

2018. november 13., kedd

Alul vagy felül? – Péntek János nyelvészprofesszor gondolatai a magyar nyelv napján

"Mi, a magyar nyelvközösség tagjai, akik Romániában élünk, vajon hogyan rangsoroljuk, hová helyezzük saját nyelvünket? A román hatalmi fölénnyel a politikának kell foglalkoznia, nyelvi hűségünkkel saját magunknak" – Péntek János nyelvészprofesszor gondolatai a magyar nyelv napján.

Makkay József 2018. november 13., kedd

Manfred Weber és Európa jövője

Nem vitás: Manfred Weber, a bajor Keresztényszociális Unió (CSU) politikusa és az Európai Parlament néppárti frakciójának vezetője – az Európai Néppárt (EPP) csúcsjelöltjeként – a lehető legjobb választás az Európai Bizottság elnöki posztjára.

HIRDETÉS
Vélemény
Pataky István: Román csodák

Nem tudom, van-e a világ valamely egyetemének politológia szakán olyan kurzus, hogy önsorsrontó kormányzás, ...

Balogh Levente: Határokon átívelő uszítás

Ha rövid az eszed, toldd meg egy kis magyarellenes uszítással – ha ránk bíznák, ezt javasolnánk ...

Makkay József: Jobbágyok esete a restitúcióval

Kilencvenes évekbeli történet jut eszembe a romániai restitúció magyar vonatkozású megtorpanásáról. ...

HIRDETÉS
HIRDETÉS
HIRDETÉS
Hallgassa online rádióinkat
HIRDETÉS