2010. október 01., 12:112010. október 01., 12:11
A következő ülésen felmerült, hogy miképpen tudná megfelelő utasítások hiányában a takarítónő jól ellátni a feladatait? Így megalapították a tervezési részleget két munkatárssal: egyik feladata az utasítások megírása lett, a másik pedig időhatékonysági tanulmányokat fogalmazott meg.
A második gond a következő volt: miképpen győződhetnek meg a miniszterek arról, hogy a takarítónő a kapott utasításokat megfelelően teljesíti? Így jött létre a minőség-ellenőrzési részleg két emberrel, a minőségbiztosítási tanulmányokat készítő, valamint a jelentéstevő ellenőrrel. Aztán meg komoly probléma merült fel: hogyan fizetjük ki ezeket az alkalmazottakat? Nem gond, két új posztot hozunk létre – okoskodott a kormány –, felveszünk egy fizetéseket számoló közgazdászt és egy bérkifizetéssel foglalkozó kasszásnőt. Hajaj, de még ez sem volt elég! Egy gyanakvó tárcavezető drámai kérdést tett fel: „De ki fog felelni ezekért az emberekért?” Nem volt mit tenni, létrehozták az adminisztratív osztályt egy igazgatóval, egy helyettes igazgatóval és jogi asszisztenssel. Mondanom sem kell, minden egyes állásra a megfelelő, esetenként sokzérós fizetéssel hamar került ember.
Így ment ez egy ideig. S aztán kiderült, hogy az illető ország gazdasága egyáltalán nincs rendben. Óriási a ráfizetés ennél az irodaháznál. A minisztertanács általános bércsökkentéssel próbálkozott, de az igazgató, az igazgatóhelyettes, a jogász, a tervezési, a minőség-ellenőrzési stb. stb. aktatologató részlegek munkatársai sztrájkolni kezdtek. A kormány belátta, hogy nincs mit tenni, a költségvetés egyensúlyának helyreállításához drasztikusabb lépésekre van szükség. A magas költségekre való hivatkozással az internetes ügyintézés javaslatát elvetették. A főmufti végül az asztalra csapott: „Túlságosan sok léhűtőt foglalkoztatunk, valakinek le is út, fel is út!” A többi főnök pedig sűrűn bólogatott.
És a vezérkar kirúgta a takarítónőt, aki elment az Óperencián túlra, és boldogan élt tovább. Az állam is boldogan élt, ameddig csődbe nem ment...
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok