2012. október 23., 09:222012. október 23., 09:22
Micsoda megkönnyebbülés! Mióta gondolkodom, rágom magam már, hogy kötni kellene, de hogyan, ha egyszer az annyira divatjamúlt? Ott üljek, és szégyenszemre forgassam a kötőtűket, mint egy ódivatú, tájékozatlan liba? Gondolom, világos, hogy ilyesmiről szó sem lehet. Nem véletlen, hogy alig vannak kötött pulóvereim, és ami van, azt is vagy boltban vettem, vagy anyukám kötötte, természetesen akkor, amikor még divat volt. Nyilván ő sem engedhette meg magának, hogy az utóbbi húsz évben, amikor már nem volt divat a kötés, világcsúfjára kézimunkázzon. Ám, hogy a lapot idézzem, „szerencsére most már kötni is újra menő”, így a következő hónapokban nyugodtan foglalatoskodhatok ezzel, és nem leszek kénytelen az egyébként szintén menő tévéműsorokat bámulni, mert azokat amúgy ki nem állom, de mit tehettem volna mást, ha csak az volt eddig a menő, a kötés meg nem.
Ezek után persze az is egyértelmű, miért nem mosok, főzök, takarítok. Egész egyszerűen nem divat, és ezt mindenkinek meg kell értenie, a férjemnek is. Az ember lányának meg kell őriznie a méltóságát, hiszen mit szólnának a szomszédok, ha a lakásunkból egy délután rántott hús illata lengene, miközben tudvalevő, hogy most nem a prézlis, hanem a szezámmagos változat a divatos. És azon se csodálkozzék senki, ha nem vagyok hajlandó teniszcipőt venni terepmunkára, akkor sem, ha kényelmes. Azt három évvel ezelőtt hordtam, amikor még divat volt. Majd hordok megint, ha valamelyik női magazin megírja, hogy újra szabad. Addig kopogok szépen a trendi topánjaimban, amikkel persze tele a szekrény, mert a cipősszekrény ugyebár menő, és próbálom tartani a lépést a mindenféle polgármesterekkel meg hasonlókkal a frissen felásott utcákon. Hazafelé pedig természetesen villamosra ülök, de remélem, világos, hogy nem azért, mert nincs autóm, hanem azért, mert a tömegközlekedés menő.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok