JEGYZET – A nagy belpolitikai hullámverések közt szinte észrevétlenül elsikkadt egy olyan hír, ami ötven évvel ezelőtt napokon át folyamatosan lázban tartotta volna az egész világot: kikerült a mélyhűtőből az Egyesült Államok és Kuba fél évszázada tartó mosolyszünete.
2015. január 06., 20:132015. január 06., 20:13
Nem akarok a külpolitikai elemzők területén agarászni, csak emlékeztetném az idősebbeket, a fiatalabbaknak pedig elmondanám, hogy az 1963-as Disznó-öbölbeli szovjet rakétákat célzó amerikai sikertelen beavatkozásból majdnem harmadik világháború lett.
Nem sokkal később lelőtték Kennedy elnököt, s ha nem is nyíltan, de a sorok közé rejtve a Szabad Európa Rádió hírmagyarázatai utaltak arra, hogy talán a kubai kudarc is egyik oka lehetett a merényletnek. Az elnökgyilkosságot azóta sem tisztázták egyértelműen, de a Kubával szembeni szigorú embargót, legalábbis a felszínen, betartották.
Persze a felszín alatt nagyban zajlott például a havannaszivarok USA-ba csempészése, arról nem is beszélve, hogy közben maga a világ mekkorát változott: Fidel Castro a testvérére hagyta az ország vezetését, a Szovjetunió már közel negyedszázada megszűnt létezni, s bár az utód Oroszország nem tett le nagyhatalmi álmairól, de Putyin elnöknek kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy Kubát pasztorálja.
Eljött hát a kifagyasztás pillanata: Obama amerikai és Raul Castro kubai elnök kézfogással pecsételte meg az ötven éve elképzelhetetlen enyhülést. Megérdemelt volna egy kicsit nagyobb hírverést, de a világ és „alkotóelemei”, az emberek gyarlók: fontosabb számukra az, ami közvetlenül érinti-érdekli őket. Én sem mondom, hogy nem sokkal jobban örültem a Bokormese című morgolódásom után alig egy hónappal a bokrokat visszahozó markolóknak: visszaültettek mindent.
Jó volna, hogyha a sajtó „hatalma” miatt, ám szó sincs róla, feltehetőleg eleve valami olyan helyre vitték, ahol elálltak egy darabig. De van-e akkora hűtőláda, ahová életerős bokrok is beférnek? Vagy máshonnan hoztak hozzánk frissen kiásottakat, nem tudom, csak örülök, hogy nem hagyták tavaszra a csőfektetést, s hogy ismét örökzöld növényzetet látunk a túloldalon. És örülök, hogy végre nyíltan is barátkoznak az amcsik a kubaiakkal, nemcsak fű alatt, mint a mélyhűtött emberi gyarlóságok idején.
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!