2011. január 27., 09:542011. január 27., 09:54
Megőrizve ezt „hagyományként”, engedje meg Markó Béla RMDSZ-es Elnök Úr, hogy a 2011. év kezdetén „tiszta szívből” megköszönjem „áldásos tevékenységét”, amelyet érdekünkben, a nyugdíjasok érdekében is kifejtett, nemcsak érdekképviseletünk vezetőjeként, de a jelenlegi kormány miniszterelnök-helyetteseként is. Megérdemli Ön ezt a „köszönetet”, hiszen amit nem sikerült a kormánynak, sikerült Önnek és RMDSZ-es egészségügyi miniszterének: éspedig 5,5 százalékkal csökkenteni „luxusnyugdíjunkat”. Így én és feleségem közel 100 RON „nyugdíjveszteséggel” kezdjük az új esztendőt.
Noha meg is válik az RMDSZ elnöki tisztségétől, ahogyan Ön nyilatkozta, továbbra is bele szeretne szólni az RMDSZ politikájába. Éppen ezért javaslom: hasson oda, hogy az egészségügyi miniszter javaslatára a kormány hozzon határozatot az egészségügyi hozzájárulás még 10,5%-os emelésére, így megvalósulhat az RMDSZ által is támogatott 16%-os nyugdíjlevonás.
Kérem Önt ugyanakkor, hogy az RMDSZ jövendőbeli elnökét, Kelemen Hunort arra ösztönözze, hogy magyarra fordítsa A. Păunescu verseit, hogy mi is olvashassuk. Mindezekért, ígérem, javasolni fogom minden magyar nyugdíjasnak, hogy 2012-ben az RMDSZ-re, az erdélyi összma-gyarság „érdekvédelmi” szervezetére szavazzon.
Csak így tovább, Elnök Úr!
Nagy Antal, nyugdíjas, Balavásár
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.