Az emberek normális esetben azért alapítanak új pártot, mert elégedetlenek a már meglevők alapelveivel, eredményeivel, esetleg személyi kifogásaik vannak, így aztán én egyáltalán nem várom el, hogy a politikusok, akik hétköznapokon ostorozzák ellenfeleiket, ünnepnapokon valami álságos, hamis egység illúziójába ringatva a választókat együtt ünnepeljenek.
Szónokoljanak, koszorúzzanak külön időpontban, akár ugyanazon helyszíneken is. Ez is része a plurális demokráciának, a polgár meg arra megy el, amelyiket szimpatikusnak tartja. Sőt ha úgy tartja jónak, akár mindkettőre is. A helyzet akkor válik súlyossá, amikor valamely párt már a külön ünneplés jogát is elvitatja riválisától. Sőt nem csupán elvitatja, de tevőlegesen is hozzájárul ahhoz, hogy a versenytárs ne ünnepelhessen.
Szűkebb pátriámban, Nagyváradon ez régi történet: amióta megjelent a színen a politikai rivális, a város és a megye irányításában nagy befolyással rendelkező RMDSZ az esetek jelentős részében megpróbálta megakadályozni, hogy ellenfele március 15-én vagy október 6-án valamely megszokott helyszínen ünnepeljen. Ezt úgy tudta megoldani, hogy már egy évvel az események előtt egész délutánra lefoglalta az összes helyszínt.
Amikor ez a lehetőség megszűnt, az EMNP már az első idei munkanapon az RMDSZ módszeréhez folyamodott, hogy lefoglalja a helyszíneket – a hivatalos álláspont szerint persze együtt kívántak ünnepelni az RMDSZ-szel, de ezt ha akarom, elhiszem, ha nem, nem –, ám végül kiderült: hiába igyekezett, a később jelentkező szövetséghez képest valamiért mégis lemaradt. Erre reagálva az RMDSZ főtitkára szerényen csupán azt bírta mondani: az elmúlt huszonkét évben az RMDSZ megmutatta, hogyan kell méltó módon megszervezni egy ilyen ünnepséget, így az EMNP semmi pluszt nem tudott volna hozzátenni.
Amúgy tényleg furcsa az EMNP érvelése. Elvégre ők bevallottan a 2-es iktatószámú kérvénnyel rendelkeznek, míg az RMDSZ a 84-essel. Márpedig 84 több, mint 2 – aki emiatt akadékoskodik, az a matematika szabályaival száll vitába. Nem is értem, miért panaszkodnak – ez legalább olyan kikezdhetetlen érv, mint az EMNP szervezőképességéről szóló, így még a rendezvényszervezés titánjaként hasító szervezet némely illetékeséhez is méltó lenne.
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.