2012. július 24., 09:112012. július 24., 09:11
Tudni akartam, mi „menő” és mi „ciki”, mit illik, és mit nem, milyen elvárásai vannak velem szemben ennek a fránya felnőtt-társadalomnak, amelynek akkoriban még én is vágytam tagja lenni. Az elmúlt években inkább interneten „lapozgattam” ezeket az újságokat, és nem értettem, miért van egyre kevesebb kedvem hozzá. Lassanként fogtam csak fel: nem valódi tanácsokkal látnak el, nem a szépségemet akarják ápolni, a lelkemet gazdagabbá tenni, egyetlen dolog a céljuk csak: megítélnek engem.
Megítélnek, mert sovány vagyok. Biztos sanyargatom magam, biztos lenézem a ducikat, nem tudom élvezni az ételeket, megvonom magamtól a finomságokat. De ugyanígy megítélnének, ha duci lennék: miért nem adok többet magamra? Azt akarom, hogy elhagyjon a „pasim”? Nesze, itt van százötvenféle fogyókúra, ha nem próbálom ki mindet, igénytelen vagyok és lusta. Megítélnek azért, mert nincs gyerekem. Biztos karrierista vagyok, nem élem meg a nőiségemet, elfojtom az ösztöneimet. De megítélnének akkor is, ha lenne gyerekem. Ha egy, miért csak egy? Ha kettő, mit képzelek, négy évig otthon ülök gyesen, mi lesz a karrieremmel? Elhanyagolom magam, slampos leszek, elhagy a férjem. Ha három, szégyelljem magam, hogy a dolgozó emberek pénzén élősködöm évekig.
S ha már a férjnél tartunk: megítélnek, ha elhagy. Biztos én rontottam el valamit, biztos slampos voltam, elkövettem az összes fentebb felsorolt hibát, biztos csak a gyerekemmel foglalkoztam, biztos csak a karrierem érdekelt (nem kívánt törlendő). Megítélnek viszont akkor is, ha nem hagy el, ha évtizedek óta hűséges hozzám. Mégis mit képzelek? Majd elhagy, nehogy illúziókban ringassam magam! Olyan férfi nincs, aki nem lép félre, ne álmodozzak. Különben is, vak vagyok, hogy nem vettem észre, hogy már meg is csalt. Ha én lépek félre? Megítélnek, erkölcstelen vagyok. Ha nem lépek félre?
Hajaj, valamit nagyon elfojtok magamban, nem élem ki magam, lesz még ennek böjtje! Ilyen ruhában járok: divatbaki! Olyan cipőt veszek fel: merénylet! Azt hiszem, inkább távol maradok a továbbiakban – ítéljen meg, aki csak akar!
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok