2011. március 23., 11:122011. március 23., 11:12
A brüsszeli törvényhozást alapjaiban megrengető korrupciós botrány alapján mindenekelőtt azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a politikusok nagyon sok esetben képtelenek szétválasztani a köz szolgálatát az egyéni haszonszerzéstől. Ez lett a veszte a román eurohonatyának is, aki nem elégedett meg azzal, hogy két évtizedes politikai pályafutása során köztiszteletet vívott ki maga számára bukaresti és európai politikai porondon egyaránt.
(Ne feledjük, Severin 1996-ban a külügyminiszteri tisztségig vitte, később pedig az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet parlamentjének tiszteletbeli elnöke lett.) A szociáldemokrata politikus nem tanult a PSD alapító atyja, Ion Iliescu örökzöld téziséből – jobb szegénynek maradni, de tisztességesnek –, és engedett a piszkos anyagiak csábításának. Az emberi gyarlóságot, a vagyon iránti hajszát ismerve eddig a pontig még akár őt is meg tudnánk érteni (européernek mutatkozni vitathatatlanul könnyebb, ha egymillió euró kamatozik a bankszámlán).
Nehezen fér viszont a fejünkbe, miért nézi hülyének az embereket Adrian Severin, nyilvánvaló besározódása ellenére miért bizonygatja továbbra is, hogy ő lobbista, és nem korrupt, amikor a magukat lobbistáknak kiadó brit újságírók megrendelésére módosító indítványok beterjesztését vállalta pénzért. Szánalomra méltó stratégiának számít az is, ahogyan a képviselő a The Sunday Timest botránylapként, annak újságíróit pedig revolver-újságírókként próbálta beállítani, miközben a tekintélyes The Times vasárnapi mellékletét a világ mérvadó lapjai között tartják számon, amely újságíróinak számos, az egész kontinensen visszhangot kiváltó korrupciós ügyet sikerült feltárniuk.
A korrupciós botrányba keveredett politikusok hasonló, a nyilvánosságot együgyűnek néző reakciója amúgy nem ideológia- vagy nemzetiségfüggő: talán emlékszünk, Rácz Károly kézdivásárhelyi polgármester is azzal próbálta tisztára mosni magát letartóztatásakor, hogy az ügyészség által megjelölt pénzösszeggel nem megkenték, hanem megkölcsönözték.
Lesz idejük mindkettőjüknek elgondolkodni azon, amire a választóik talán a leginkább várják a választ: megérte?
Iratkozzon fel hírlevelünkre, hogy elsőként értesüljön a hírekről!
Március tizenötödike a világban szétszóródott magyarok nemzeti ünnepe. A szabadság, a nemzeti méltóság, az összefogás, az igazság ünnepe. A szabad sajtó napja.
Tény, hogy a repülőgépek és csapatok telepítésére vonatkozó amerikai kérés teljesítésével Románia előkelőbb helyre került Irán potenciális célpontjainak listáján. Azonban az is egyértelmű, hogy a bukaresti illetékesek nemigen dönthettek volna másképp.
Rájár a rúd a romániai gazdákra. Az egyre nagyobb költségekkel termelő hazai mezőgazdaságnak immár nemcsak a kíméletlen élelmiszerimporttal kell szembenéznie, hanem az üzemanyagár-robbanás is új helyzet elé állította az ágazatot.
Hiányzott a világnak még egy eszkalációval fenyegető fegyveres konfliktus? Nem. Elfogadható, hogy egy 7. századi vallási előírások alapján működő, a Nyugatot megsemmisítendő ellenségnek tekintő diktatórikus rezsim atomfegyverhez jusson? Nem.
Úgy jártak szegény romániai fogyasztók (értsd: mi mindannyian) az energiaügyi miniszternek az iráni háborúval és az üzemanyag-drágulással kapcsolatos kijelentéseivel, mint akcióvígjátékban a nagyközönség a krízishelyzetben nyugalomra intő rendőrrel.
Immár négy éve tart a 2022. február 24-én kirobbant orosz–ukrán háború. Mint bármely fegyveres konfliktus, ez a számunkra legújabb és legközelebbi is rengeteg pusztítással, szenvedéssel jár.
Románia még nem döntött az „átállásról”, de igyekszik taktikus diplomáciával esélyt adni arra, hogy megtehesse, ha szükségesnek látja – némi malíciával így összegezhető Nicușor Dan döntése, hogy legalább megfigyelőként részt vett a Béketanács első ülésén.
Méltán nevezhető áttörésnek az alkotmánybíróság döntése, amelyben kimondta, hogy megfelel az alaptörvénynek a bírák és ügyészek különleges nyugdíjáról szóló törvény. Ezzel azonban Románia egyelőre csupán csatát nyert.
Nagyon nincs irigylésre méltó helyzetben Ilie Bolojan, akit a koalíciós partner szociáldemokraták renitenskedése, valamint a megszorító intézkedések és az adóemelések miatti lakossági elégedetlenség mellett most még a saját pártján belül is bírálnak.
A gyurcsányizmus nem szűnt meg, és át sem alakult – ezt a következtetést vonhatjuk le Dobrev Klára, a Demokratikus Koalíció elnöke bejelentéséből, miszerint hadjáratot indítanak a határon túli magyarok szavazati joga ellen.
Látogatottsági adatok
szóljon hozzá!